Site icon C.S. Lazzar

Miért ne legyél mindig a „minden rendben van” ember? – Amikor a pozitív gondolkodás inkább bánt, mint segít

Miért ne legyél mindig a „minden rendben van” ember? – Amikor a pozitív gondolkodás inkább bánt, mint segít

Képzeld el, hogy valaki épp belelépett egy sáros tócsa közepébe a vadonatúj fehér cipőjében, te meg rögtön rávágod: „legalább nem estél el!” Na, most képzeld el az arcát. Pont ilyen érzés, amikor valaki épp benne van a saját érzelmi sárdagonyájában, te meg egy csokor szivárvánnyal próbálod kihúzni onnan. Épp olyan, mintha azt mondanád az idegösszeroppanás szélén álló feleségednek, hogy „nyugodj meg, szívem”.

A pozitivitás nem mindig pozitív – van, amikor inkább olaj a tűzre

Ismerős? Valaki épp küzd valamivel, és te, a jószándék bajnoka, már tolod is a „nézd a jó oldalát!”-monológot. És hoppá, ezzel meg is gyújtottad a beszélgetés alá tett gyújtózsinórt.

A túlzásba vitt pozitivitás olyan, mint ha valakinek cukorral próbálnád bekenni a horzsolását – nemcsak hogy nem segít, de még jobban is fáj. Néha egyszerűen csak arra van szükség, hogy együtt szenvedjünk egy kicsit. Hogy ott legyünk. Hogy ne akarjunk rögtön „megoldani”.

Ha a rózsaszín szemüveg már szorít

Túl sok pozitivitás mögött gyakran ott lapul a félelem a fájdalomtól. Inkább ráhúzunk mindent a „minden okkal történik” maszlagra, mintsem hogy szembenéznénk azzal: vannak dolgok, amik simán pocsékul alakulnak, és kész.

Ha például egy barátod elveszti az állását, nem biztos, hogy az „újrakezdés lehetőségeként” akar rá tekinteni abban a pillanatban. Talán előbb csak le kell nyelnie a dühöt, a csalódottságot, az ijedtséget. És ehhez rád van szüksége – nem a motivációs idézetgyűjteményedre.

A valódi pozitivitás: mint egy jó kávé – erős, de nem túl édes

Nem az optimizmussal van a baj – hanem az időzítéssel és az őszinteséggel. Az igazi pozitivitás nem menekül a valóság elől, hanem elfogadja, megemészti, és utána épít rá valamit. Mint egy jó alap egy ház alatt – nem látszik, de minden rajta áll.

A toxikus pozitivitás viszont csak lefesti a repedéseket – és amikor jön a vihar, az egész összedől.

Így maradj pozitív – de ne idegesítő

  1. Hallgass, mielőtt bölcseket szólnál

    Néha egy „megértelek” sokkal többet ér, mint egy „majd minden jobbra fordul”. 
  2. Adj helyet minden érzésnek

    Az élet nem csak napsütésből áll. Néha esik. Néha szél van. És ez így van jól. 
  3. Ne vigasztalj idő előtt

    A legjobb pillanat a biztatásra az, amikor a másik már nem áll térdig az érzelmi mocsárban. Addig csak fogd meg a kezét. 
  4. Az őszinteség a legnagyobb pozitivitás

    Ne félj kimondani azt, ami igaz – még ha nem is csillámporos. Egy hiteles mondat mindig erősebb, mint egy hamis vigasz. 

Szóval legközelebb, amikor a párod vagy barátod épp le van törve, ne ugrálj azonnal a „de legalább…” szöveggel. Inkább mondj ilyesmit: „Figyelj, teljesen megértem, hogy ez most szar. És itt vagyok veled.”

GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK

Mi az a toxikus pozitivitás, és honnan tudom, hogy én is belecsúsztam?

Ha kényelmetlenül érzed magad, amikor mások panaszkodnak, és reflexből próbálsz biztatni – lehet, hogy túl messzire mentél.

Mit tegyek, ha csak beszélni szeretnék a problémámról, de a másik állandóan „pozitív”?

Mondd el neki világosan, hogy most nem megoldást, hanem empátiát kérsz. Egy ölelést. Egy figyelmes pillantást.

Lehet túl sokat negatívnak lenni?

Persze, a folyamatos siránkozás sem vezet sehova. De az egészséges feldolgozás nem ugyanaz, mint az önsajnálat.

Hogyan maradhatok pozitív anélkül, hogy letagadnám a nehézségeket?

Először fogadd el, ami van. Aztán jöhet a „na jó, akkor innen merre tovább?”

Mikor segít tényleg a pozitív gondolkodás?

Amikor már megélted és elfogadtad a negatívat. Akkor válik a pozitivitás igazi hajtóerővé – nem meneküléssé.

Sikert és boldogságot:

Exit mobile version