Sokszor halljuk, hogy „kövesd a szenvedélyed”, de valljuk be: ez kb. olyan tanács, mint azt mondani valakinek, hogy „csak legyél boldog”. Szép gondolat, csak épp nem ad útmutatót. A legtöbb huszonéves még azt sem tudja, mit szeret rendelni egy kávézóban, nemhogy az életcélját. És ez teljesen rendben van.

Az élet két nagy szakaszban bontakozik ki: először jön a kísérletezés ideje, amikor próbálkozol, tesztelsz és néha mellélősz. Aztán elérkezik az elköteleződés fázisa, amikor végre abbahagyod a felszínes kalandozást, és beleállsz valamibe teljes szívvel.

A kísérletezés varázsa: amikor még keresed, mi passzol hozzád

Gyerekként minden héten más szerepben láttad magad? Egyik nap szuperhős, másik nap tűzoltó, majd dinoszaurusz-kutató? A felnőttkori keresgélés ugyanez, csak kifinomultabb ruhában.

A próbálkozás időszaka arról szól, hogy merj kilépni a komfortzónából. Jelentkezz be egy táncórára, menj el egy workshopra, próbáld ki a fotózást, a főzést vagy a programozást. Nem baj, ha bénázol, sőt: minden kis kudarc egy újabb jelzőtábla, ami közelebb visz ahhoz, ami tényleg neked való.

A titok: kísérletezz olcsón és gyorsan. Ne vásárolj csillagászati összegért festőkészletet, mielőtt egyáltalán tudod, élvezed-e az ecsetet a kezedben tartani. Ne mondj fel csak azért, mert az influenszerkedés jól mutat az Instán – előbb gyárts száz posztot, és nézd meg, tényleg érdemes-e belevágni.

Az elköteleződés ereje: amikor megtaláltad az igazit

Eljön a pillanat, amikor valami annyira betalál, hogy fáradtan, esőben vagy buli helyett is szívesen csinálod. Na, ez a jel.

Az elköteleződés azt jelenti, hogy nemet mondasz a sok kis „talán”-ra, és igent mondasz egyetlen „igen”-re. Igen, lesz „jajj, nehogy lemaradjak” érzés, igen, nehéz lesz lezárni más opciókat, de a mélység csak akkor jön el, ha nem osztod szét az energiádat tízfelé. Gondolj bele: ha minden héten másik könyvet kezdesz el, sosem éred el a végére egyiknek sem.

Elköteleződni annyi, mint mélyre ásni. Mint amikor megtalálod a kedvenc sorozatodat, és nem kell többé órákig válogatnod, mert végre tudod, mit akarsz.

Mikor jön el a váltás ideje?

Ez a legkényesebb kérdés. Ha túl korán köteleződsz el, az olyan, mintha az első randin rögtön összeházasodnál. Ha túl sokáig maradsz kísérletező módban, akkor pedig negyvenévesen is azon kapod magad, hogy még mindig „majd egyszer” várod a nagy áttörést.

A váltás idejét belül érzed. Amikor valamit csinálsz, és úgy elrepül az idő, hogy észre sem veszed. Amikor a hétfő nem szorongást hoz, hanem izgatottságot. Amikor a problémákat nem nyűgnek, hanem kihívásnak éled meg.

És ha tévedsz? Semmi gond. Az élet nem egyirányú utca, hanem körforgalom. Ha rossz kijáratot választottál, bármikor körbemehetsz újra, és kipróbálhatsz másik irányt.

GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK

Honnan tudom, hogy eleget kísérleteztem?
Ha több különböző dolgot kipróbáltál legalább érdemi szinten, és valamelyik újra meg újra visszahúz, itt az ideje elköteleződni. A „mi van, ha van jobb” érzés mindig ott lesz, de ha valami 80%-ban passzol, ne várd a 100%-ot.

Mi van, ha félek elköteleződni?
A félelem természetes. Inkább jelzi, hogy komolyan veszed a döntést. Kezdd kis lépésekkel: vállalj be három hónap elköteleződést, majd értékeld újra.

Lehet egyszerre több dolog mellett is elköteleződni?
Lehet, de csak akkor, ha valahol összeérnek. Például lehetsz író és előadó, mert mindkettő a kommunikációról szól. De profi teniszező és cukrász egyszerre? Na, az már nehezebb mutatvány.

Mi történik, ha rájövök, hogy rosszul választottam?
Semmi tragédia. Nem kudarc, hanem tanulási folyamat. Adj magadnak engedélyt arra, hogy visszalépj a kísérletezéshez, és új irányt válassz.

Mit mondjak a környezetemnek, ha még keresem az utam?
Egyszerű: „Különböző lehetőségeket tesztelek, hogy megalapozott döntést hozhassak.” Ez profin hangzik, és még igaz is.