Volt már olyan érzésed, hogy bármennyit pörögsz, az életed akkor is elmegy melletted? Én éveken át úgy gondoltam, hogy a hatékonyság nálam már zsebben van. Excel-táblák, időmenedzsment appok, Ferriss-féle trükkök – minden megvolt. Aztán rájöttem, hogy valójában csak úgy rohangáltam, mint egy túl lelkes kölyökkutya a saját farkát kergetve.
Elolvastam Tim Ferriss „A négy órás munkahét” című könyvét, és azonnal felkiáltottam: „Megvan a képlet!”. Hatékonyabb lettem, produktívabb, gyorsabb. Csak éppen egy centivel sem dolgoztam kevesebbet. Olyan volt ez, mint turbómotort szerelni a kocsiba, aztán ugyanabba a dugóba rohanni minden reggel – gyorsabban, de ugyanoda.
A „minek?” kérdés hideg zuhanya
Az első igazi pofon az volt, amikor szembenéztem a legegyszerűbb, mégis legkeményebb kérdéssel: minek? Miért dolgozom egyáltalán? Mi a végső cél? Ez olyan, mintha GPS nélkül indulnál útnak – lehet, hogy sebességrekordot döntesz, de halvány lila gőzöd sincs, merre tartasz.
A válasz engem is meglepett: azért dolgozom, mert szeretem. Imádok alkotni, tervezni, még a hibákban is van valami tanulság. Mint amikor rájössz, hogy nem azért eszel csokit, mert éhes vagy, hanem mert egyszerűen jólesik.
A második csapda: kevesebb idő, ugyanannyi felelősség
Oké, rövidítettem a munkaidőmet. Csakhogy a felelősségek maradtak. Ez olyan, mint amikor elméletileg diétázol, a tányéron pici adagok vannak, de napi tizenötször a három helyett… – persze, hogy nem fogy a súly. A feladatok szépen visszapattantak rám, mint egy rosszul eldobott bumeráng.
A Ferriss-kérdés, ami mindent átír
Tim Ferriss egyik mondata úgy vágott fejbe, mint egy mint egy gázszámla január közepén:
„Ha csak heti két órád lenne dolgozni, mit csinálnál?”
Nem játék, nem elmélet. Képzeld el, hogy tényleg csak ennyi időd van. Melyik feladat maradna? Melyik lenne az, ami nélkül megállna a világod?
Ez a kérdés levágja a felesleget, és csak a lényeg marad. A Pareto-elv (80/20 szabály) itt kel életre: a feladataid 20%-a hozza az eredményeid 80%-át. A maradék? Csak díszítés.
A döntés pillanata
Innentől két utad van.
- Radikális: tényleg visszaveszed a munkaidődet heti két órára.
- Okos: csak arra a 20%-ra fókuszálsz, ami tényleg számít, és megsokszorozod az eredményeidet.
Mindkettő jó – a kérdés csak az, te mit akarsz az életeddel?
A hatékonyság nem azt jelenti, hogy robotként darálunk reggeltől estig. Hanem azt, hogy úgy választjuk meg a feladatainkat, mint a szerszámot: nem kanállal ásunk gödröt, ha van kéznél markoló.
Gyakran ismételt kérdések
Hogyan találom meg a saját 20%-omat?
Írd fel egy hétig, hogy melyik feladat mennyi hasznot vagy értéket termel. A lista tetején lesznek a valódi gyöngyszemek – ezek azok, amik nélkül nem mozdulna előre az életed.
Mi van, ha szeretek dolgozni, és nem akarok kevesebbet?
Akkor se égj ki feleslegesen! Hagyd, hogy más csinálja a „díszfeladatokat”, te pedig koncentrálj arra, amit szeretsz, és amiben a legjobb vagy.
Hogyan adhatom át a feladataimat?
Először írd le a folyamataidat. Utána keresd meg, ki tudná átvenni: szabadúszó, virtuális asszisztens vagy akár egy automatizáló szoftver.
Mit tegyek, ha a főnököm 8 órát vár el tőlem?
Mutasd meg az eredményeket. Ha te két óra alatt megcsinálod azt, amihez másnak nyolc kell, a főnököd is elégedett lesz. A maradék időben fejlessz olyan dolgokat, amik hosszú távon értéket teremtenek.
Nem lesz bűntudatom, ha kevesebbet dolgozom?
A bűntudat abból fakad, hogy összekeverjük az elfoglaltságot a valódi produktivitással. Ha rövidebb idő alatt több értéket hozol létre, akkor nemhogy nincs ok szégyenkezni, hanem büszkének kell lenned!
Sikert és boldogságot: