Van egy különleges szuperképességünk, amit ritkán használunk okosan: bármit el tudunk rontani. És ez nem tragédia – ez maga az emberi lét. Gondolj bele: hány dologban próbáltál már jobb lenni, csak azért, mert „kell”? Aztán rájöttél, hogy a lelkesedésed lassan elszivárog, és az egész egy kínlódás. Pedig ha megtanulod okosan kezelni a „feladást”, az az egyik legnagyobb erőforrásod lehet.
Emlékszem, gyerekként anyám folyton azzal piszkált: „Próbáld meg jobban a matekot, fiam!” Próbáltam. Őszintén. De az egyenletek úgy néztek ki, mintha egy ősi sumér pap részegen rajzolt volna spirálokat a homokba. Közben a magyar dolgozataimat meg felolvasták az iskolai ünnepségen. Talán nem is a matekot kellett volna erőltetni, hanem azt, amiben már akkor is szárnyaltam.
A végtelen rossz és a véges jó paradoxona
Durva, de igaz: végtelen számú dologban lehetsz pocsék, és csak néhányban igazán jó. Én például képtelen vagyok összerakni egy IKEA-s széket anélkül, hogy ne maradna három árva csavar a végén. De tudod mit? Nem baj. Mert az élet nem arról szól, hogy mindenben közepes legyél, hanem hogy néhány dologban zseniálisan.
Ez olyan, mint egy svédasztal, ahol ezer étel vár rád, de a gyomrodba csak három fér. Megpróbálod az összeset megkóstolni, és a végén rosszul leszel? Vagy kiválasztod azt a hármat, amit imádsz, és tényleg élvezed minden falatját? Pont így működik a tehetség is.
Az iskola nagy hazugsága
Az iskolarendszer megtanít számolni, olvasni, verset szavalni – de közben belénk veri azt a mérgező gondolatot, hogy mindenben legalább közepesnek kell lennünk. Ez akkora baromság, hogy ha tehén lenne, már rég a McDonald’s menüjén virítana.
A való életben senkit nem érdekel, hogy tudsz-e deriválni, ha közben zseniális fotós vagy. És őszintén, kit izgat, milyen gyorsan futod le a Cooper-tesztet, ha épp a következő nagy regényedet írod?
A feladás mint szuperképesség
„Sose add fel!” – hangzik a motivációs poszterek egyik kedvenc hazugsága. De az igazság így hangzik: „Sose add fel azt, ami fontos neked – de nyugodtan add fel azt, ami nem a te tereped.”
Feladni nem kudarc, hanem stratégiai döntés. Mint a sakkban: ha feláldozol egy parasztot, hogy megnyerd a játékot, senki sem hív gyávának. Ugyanez igaz az életre is.
Én például egyszer elmentem salsa táncot tanulni. Egy óra után úgy néztem ki, mintha áramütés ért volna, miközben próbáltam elhessegetni egy darazsat. Azóta boldogan feladtam a táncot – és az energiámat inkább az írásba fektetem.
Az erősségek vadászata
Amikor abbahagyod azt, ami nem megy, hirtelen rengeteg idő és energia szabadul fel. És ez az a pillanat, amikor megkezdheted az igazi munkát: felfedezni, miben vagy kiemelkedő.
Az erősségeink sokszor annyira természetesek számunkra, hogy észre sem vesszük őket. Mint a hal, aki nem érti, mit jelent „a víz”, mert egész életében benne úszott.
Figyeld meg:
- mi az, amit mások nehéznek találnak, de neked könnyű;
- mi az, amit akkor is csinálnál, ha senki sem fizetne érte;
- és mi az, amiről folyton tanácsot kérnek tőled.
Ott lapul az igazi tehetséged.
Az ego félretétele
A legnehezebb lépés: beismerni, hogy valamiben nem vagy jó. Az egónk ugyanis imádja a „mindenhez értek” illúzióját. De ha egyszer túllépsz ezen, elképesztően felszabadító érzés.
Nem kell többé úgy tenned, mintha értenél a kvantumfizikához egy vacsorán. Nem kell magyarázkodnod, miért nem főzöl otthon, ha a víz is odaég nálad. Elég csak annyit mondani: „Ebben nem vagyok jó, és ez teljesen rendben van.”
Az igazi erő nem abban rejlik, hogy mindenben jó vagy, hanem abban, hogy tudod, miben vagy az. A többi? Hagyd másokra. Ők is hálásak lesznek érte.
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
Hogyan találom meg, miben vagyok jó?
Figyeld meg, mi jön neked természetesen, amit mások nehéznek találnak. Kérdezd meg a barátaidat is – ők sokszor tisztábban látják az erősségeidet, mint te magad.
Mi van, ha a főnököm azt várja, hogy mindenben jó legyek?
Ez lehetetlen elvárás. A kulcs az, hogy abban legyél kimagasló, ami igazán számít a munkád szempontjából – így pótolhatatlanná válsz.
Nem gyávaság feladni valamit?
Nem. A stratégiai feladás bátorság. A gyávaság az, ha csak az egód miatt kapaszkodsz valamibe, amiben sosem leszel igazán jó.
Mi van, ha megbánom, hogy feladtam?
A legtöbb dolgot újrakezdheted, ha akarod. De az időt, amit olyasmire pazaroltál, ami nem a te utad, soha nem kapod vissza.
Hogyan különböztetem meg a kezdeti nehézségeket attól, hogy nem vagyok jó valamiben?
Adj magadnak 3–6 hónapot intenzív gyakorlással. Ha még mindig nem jön természetesen, valószínűleg nem ez a te irányod. A tehetség általában már az elején megmutatja magát – apró, de egyértelmű jelekben.
Sikert és boldogságot: