Ott ülsz a monitorod előtt, bámulod az üres dokumentumot, és semmi. A fejed olyan üres, mint egy vasárnap délutáni bevásárlóközpont parkolója. Ismerős? Ha kreatív munkát végzel, biztos voltál már ilyen cipőben. Viszont néha elég négy kérdés, ami úgy piszkálja meg a gondolatokat, mint egy kis drót a makacs dugulást. Tudom, nem túl szép kép… de működik.
1. kérdés: nem vagy-e túl mániákus?
Volt egyszer egy képem, amit fel akartam rakni a falra. Három órát töltöttem azzal, hogy milliméterre pontosan kimérjem a tökéletes helyet. Aztán észrevettem, hogy 90 fokkal elfordítva mértem le a képet. A végén már magam is röhögtem rajta.
Lehet, hogy te is így ragadsz bele egy lépésbe. Nem a feladat nehéz – a görcsösség az. Néha tényleg annyi kell, hogy odaszólsz valakinek: „Figyi, megcsinálnád helyettem?” Máskor meg az derül ki, hogy az egész lépés kihagyható. Mint amikor két órát formázol egy emailt, amit végül egy ötperces telefonhívás lazán kivált.
2. kérdés: mi a szuperképességed?
Mindenki jó valamiben, csak néha elfelejtjük komolyan venni. Lehet, hogy úgy ontod az ötleteket, mint a pattogatott kukorica gép – de kivitelezni utálsz. Vagy fordítva: imádod megcsinálni a dolgokat, csak előtte húsz percig ülsz a „na akkor mit is kéne” felett.
Semmi baj nincs ezzel. Nem kell mindenesnek lenned. Messi sem állna be kapusnak csak azért, mert „hátha ott is menne”. Engedd meg magadnak, hogy abban legyél jó, amiben tényleg jó vagy, és a többit add oda olyasvalakinek, akinek az a kedvenc terepe. A világ elég nagy ahhoz, hogy legyen cserepartner.
3. kérdés: nem bonyolítod túl?
Van egy ismerősöm, aki futni készül már… hát, mióta is? Minden alkalommal új edzésterv, új app, új útvonal. Aztán mire a felkészülés végére érne, elfárad – és nem fut.
Ha valamit már csináltál és működött, miért kellene újra feltalálni? Néha az egyszerűség nem lustaság, hanem tiszta józan ész. Olyan ez, mint amikor minden reggel új útvonalat próbálsz a munkába, aztán csodálkozol, hogy megint eltévedtél. Nyugodtan menj a megszokott ösvényen, amíg át nem lendülsz.
4. kérdés: tényleg te leszel az új Einstein?
Őszintén: mikor találkoztál utoljára valami teljesen újjal? A hamburger is egy felturbózott szendvics. A smartphone egy telefon, amin kevesebb a gomb. A legtöbb „forradalmi ötlet” valójában remix.
Szóval lehet, hogy nem kell előállnod a világ következő nagy csodájával. A Beatles sem a nulláról húzta fel a zenét, csak kicsavarva tálalta a meglévőt. És mégis örök klasszikusok lettek. Lehet, hogy neked is csak ennyi hiányzik: újrarendezni a saját elemeidet.
A lényeg
A kreativitás sokszor nem a szikrában van, hanem a mozgásban. Abban, hogy tovább mész, akkor is, ha épp csak vánszorogsz. A négy kérdés pedig olyan, mint egy gyors önellenőrzés: merre szorultál be, és mit kellene arrébb tolni, hogy megindulj?
Ha mind a négyre válaszoltál, már jó úton jársz.
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
Mit tegyek, ha egyik kérdés sem visz előre?
Lépj hátra. Sétálj. Igyál valamit. A kreatív agy tényleg olyan, mint egy macska: ha üldözöd, elszalad. Ha békén hagyod, egyszer csak az öledben köt ki.
Hogyan delegáljak, ha tök egyedül dolgozom?
Szabadúszó platformok, egy-két jó automatizmus, vagy cserebere más kreatívokkal. Van, aki logót csinál neked, te meg szöveget neki – működik.
Honnan tudom, miben vagyok tényleg jó?
A többiek megmondják. A barátaid, a kollégáid, azok, akik újra és újra ugyanazzal keresnek meg. Az is jó jel, ha valamit élvezel és gyorsan megy.
Mi van, ha nehezen engedem ki a kezemből a dolgokat?
Apró falatokat adj oda. Egy mini feladatot. Megnézed, hogy alakul. A kontroll olyan, mint a pótkerék: biztonságos, de nem kell örökké rajta gurulni.
Hogyan különböztessem meg a lustaságot az egyszerűsítéstől?
Ha haladsz előre, egyszerűsítettél. Ha nem történik semmi… hát, akkor lehet, hogy lustultál. A különbség nem rakétatudomány.
Sikert és boldogságot: