Az én vállalkozásomnál három alap irányelv szerint dolgozunk. Ezek közül a második így szól: A tökéletességre törekszünk: amit teszünk, legyen tökéletes. Magunktól, kollégáinktól, partnereinktől a tökéletest várjuk el és csak azt fogadjuk el, ami tökéletes. Elgondolkodtam rajta, hogy vajon az én kollégáim tudják-e, hogy a tökéletesség egy délibáb, elérhetetlen?
Hallgasd meg (3:00 perc) ⇩
Olvasd el (3 perc) ⇩
Elképzelhető, hogy a fenti irányelvünk nem tökéletes. Egyrészt, mert olyan, hogy tökéletes, (talán) nem is létezik. Bár a nagylányom egyszer azt mondta: „Olyan, hogy tökéletes ember nem létezik. Például belőlem is hiányzik a hiba.” Ebből kiindulva: tudjuk azt, hogy ember hiba nélkül nem létezik. Tudjuk azt is, hogy aki dolgozik, az néha téved. Folyamatosan a tökéletességre törekedni és kompromisszum nélkül, csak tökéletest nyújtani, csupán a hibátlant elfogadni, gyakorlatilag lehetetlen. Ráadásul egy munkatárs számára ez roppant nyomasztó lehet. Elképzelhető, hogy pontosan egy ilyen irányelv okozza azt, hogy egy ember téved. Túl magas a mérce, amitől nagy a nyomás, és a figyelem nem magán a feladaton, hanem a tökéletességen van. Becsúsznak a hibák és megnő a frusztráció.
Stresszmentes munkakörnyezetet szeretnék a munkatársaim számára. De nem fogom átírni a fenti irányelvet. És nem fogok senkit felmenteni a tökéletességre való törekvés alól. Mert a kollégáim tudják, senkinek nem lesz levágva a feje, ha hibázik. A fenti irányelvben nincs benne, azonban cégpolitikánk része, hogy elfogadjuk az embereket hibáikkal együtt, tudjuk, hogy időnként tévedni fognak. Arra biztatok mindenkit, hogy az elkövetett hibákat nyíltan vállalják fel, mondják ki, ne seperjék szőnyeg alá. Ugyanakkor tegyék jóvá és a legfontosabb: vonják le a tanulságot, hogy még egyszer ne forduljon elő. Az ismétlődő hibát nem toleráljuk.
A fenti irányelv titka itt van: a törekvésben. Nincs világvége, ha becsúszik egy tévedés, de legalább folyamatosan megpróbáljuk a legmagasabb színvonalon tenni, amit teszünk. Ha meg sem kíséreljük, biztosan nem fog sikerülni. Így viszont elérhetjük a kiválóságot, az meg már közel tökéletes. Ha így nézzük, ez az irányelv kiváló. Sőt, az is lehet, hogy mégis tökéletes?
Sikert és boldogságot: