Megbántani valakit könnyű. A bocsánatkéréshez viszont erő kell. A megbocsátáshoz még több.
Hallgasd meg (4:03 perc) ⇩
Olvasd el (4 perc) ⇩
A bocsánat egy érdekes dolog. Egyrészt szeretjük, ha bocsánatot kérnek tőlünk, sőt gyakran el is várjuk. Viszont ha nekünk kell, fukarkodunk vele, húzzuk-nyúzzuk, és ha valahogy meg is tesszük, gyakran rendesen elszúrjuk. Ha már rászánod magad, miért ne csinálnád úgy, hogy bocsánatot is nyerj? Segít az alábbi nyolc tipp:
- Elsőnek kérj bocsánatot. Még akkor is, ha a hiba közös volt, vagy mindkét fél vétett, légy te az első, aki megtöri a jeget. Bátorságot és magabiztosságot sugárzol vele, ugyanakkor egy elvárást teremtesz, hogy a másik fél is, aki hibázott, ugyanúgy bocsánatot kérjen. A jó példa hosszú távon meghozza a gyümölcsét!
- Ne használd szemrehányásként! Ha te bocsánatot kérsz és más nem teszi meg, az nem jogosít fel téged rá, hogy te ezt az orra alá dörgöld. „Bezzeg én bocsánatot kértem!” – annyi, mintha nem is kértél volna bocsánatot. Sőt, még rontasz a helyzeten. Azzal a céllal kértél bocsánatot, hogy a saját hibádat felvállald, vagy azért, hogy más is bocsánatot kérjen? Ha az előbbi, akkor ezt ne vond vissza, ne legyen feltételhez kötve a te bocsánatkérésed. Ha az utóbbi, akkor már eleve nem helyes, hiszen ez egyfajta érzelmi zsarolásnak minősül és semmiképp sem egy őszinte bocsánatkérésnek.
- Vállald fel a hibádat! Azzal, hogy a bocsánatkérésed teletűzdeled kifogásokkal, hárításokkal, legyengíted a bocsánatkérés erejét. A másik fél szemében valószínűleg nőni fog az elutasítás, a harag és a fájdalom érzése. Ehelyett ismerd be és vállald fel a hibát, tudd, hogy mit kellett volna másképp tenned és kötelezd el magad amellett, hogy mire fogsz odafigyelni a jövőben. Ezeket közöld a sértett féllel is!
- Válogasd meg a szavaidat. Mielőtt beleszaladnál a bocsánatkérésbe, gondold végig, mit szeretnél mondani és próbáld elképzelni, hogy a másik fél ezt úgy fogja-e érteni, ahogy te szeretnéd.
- Légy specifikus! Úgy fogalmazz, hogy a másik fél is értse meg, tudod mi volt a hiba.
- Ne késlekedj! Gyakran – bár tudjuk, hogy hibáztunk –, halogatjuk, hogy ezt beismerjük, meg akarjuk kímélni magunkat a kényelmetlenségtől, amivel egy bocsánatkérés jár. Minél tovább vársz, annál nehezebb lesz rávenned magad a bocsánatkérésre, és valószínűleg a másik félben is egyre fokozódni fog a harag.
- Légy őszinte és gondold komolyan. Ne is próbálkozz bocsánatot kérni, ha csak a feszültség oldása a célod. Ha nem vállalod fel a hibát és nem gondolod komolyan, azt a másik fél pontosan fogja érezni és a megbocsátás sem lesz teljes és őszinte.
- Legyen személyes. Nincs jobb annál, mint szemtől szemben kérni bocsánatot.
Ne feledd: senki sem tökéletes. Emberek vagyunk, hibázunk, ez természetes. Ugyanilyen természetesnek kell lennie annak is, hogy bocsánatot kérünk. Ettől még emberibbek leszünk. A bocsánatkérés nem a gyengeség jele, sőt, erő és bátorság kell hozzá. Azt se felejtsd el, hogy a megbocsátás nincs garantálva! Attól, hogy te kérted, a másik félnek is akarnia kell megbocsátani neked. De mennyivel nagyobb az esélyed, ha kéred?
Legközelebb, amikor valaki bocsánatot kér tőled, jusson eszedbe, mekkora bátorságra volt szüksége neki ehhez a lépéshez. Talán könnyebb lesz így neked is megbocsátani.
Sikert és boldogságot: