Az eredményességnek, produktivitásnak és a sikernek van egy közös ellensége: a halogatás. A mai bejegyzésemben egyetlen tippet fogok adni arra, hogyan tudod felvenni a harcot vele.
Hallgasd meg (2:56 perc) ⇩
Olvasd el (3 perc) ⇩
Tudjuk, hogy rossz
Hogy lehet, hogy mindenki tudja róla, hogy rossz, mégis mindenki csinálja. Való igaz, rövid távon jobban érezzük magunkat, ha elhalasztunk valamit, ami számunkra kellemetlen. Annak ellenére, hogy csak nagyon ritkán ússzuk meg és hiába halogatjuk, előbb-utóbb úgyis napirendre kerül, mégis újra meg újra halogatjuk, azt amihez nincs kedvünk, hangulatunk, vagy egyszerűen nem akarunk szembenézni vele.
Ártatlannak tűnő, valójában komoly veszély
Készült egy tanulmány a halogatás valódi veszélyeiről, amit rengeteget idéznek a szaklapok és a sajtó. Ebből kiderül, hogy a halogatásnak olyan komoly következményei lehetnek, mint például:
- depresszió
- irracionális hiedelmek
- alacsony önbizalom
- szorongás
- stressz
Rémisztő. Egyáltalán nem annyira ártatlan, mint amennyire annak tűnik. Fontos megérteni azt, hogy azzal, hogy halogatunk, csak magunknak ártunk. A megoldatlan feladat, az elhalasztott teendő egy nyomasztó szürke felhőként ott lebeg fölöttünk és egyre veszélyesebbre növekszik. Megkeseríti az életünket.
A halogatás nem véletlen
Ha nem vállaltad a felelősséget ma, nem bújhatsz ki a jövőbeni felelősségre vonás alól.” – Abraham Lincoln
A halogatás tudatos dolog. Nem véletlenül halasztunk el bármit is. Pontosan tudjuk, hogy miért nem akarjuk azt a bizonyos dolgot megtenni. Abban meg nagyon jók vagyunk, hogy remek kifogásokat, más „nagyon fontos és sürgős” teendőket keressünk, amelyekkel elfoglaljuk magunkat.
Mi a megoldás?
Álljunk le a saját magunk átverésével és egy-két percre ne csináljunk semmit. Csak gondolkodjunk. Mi a halogatott teendő? Miért kellene megtennünk? Mi az indíték, az ok, amiért létezik az a feladat? Végül pedig mi lesz az eredménye, ha már elkészül és túlleszünk rajta? Ha ezeket tisztáztuk, akkor két lehetőség van:
- az indíték, az ok sokkal erősebb, mint a kellemetlenség, amivel jár, tehát lenyeljük a keserű pirulát, nekilátunk és megcsináljuk;
- a második lehetőség pedig az, hogy az ok, az indíték nem elég erős, és valójában semmi különös következménye nem lesz, ha nem tesszük meg, amit eleve nem szeretnénk megtenni. Tehát fogadjuk el, hogy nem akarjuk és nem is fogjuk megcsinálni, és egyszerűen felejtsük el.
Sikert és boldogságot: