Nem ismerek olyan embert, aki ne félne valamitől. Nem csoda, hiszen ennek az elemi ösztönnek köszönhetően élnek még mindig emberek a Földön. Csakhogy a modern világban a félelem szinte értelmét vesztette.
Hallgasd meg (2:18 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
Ha az őseink minden félelemtől mentes, vakmerő vadászok lettek volna, egytől egyig felfalták volna őket a vadállatok. Szerencsére féltek, elbújtak a barlangokba, megtanultak védekezni és túlélni. Ma viszont már nem ólálkodnak kardfogú tigrisek a parkszéli bokrokban, a félelem már nem túl hasznos, sőt mi több, olyasmitől tart vissza, ami egyébként örömöt okozhatna számunkra.
Nézz szembe az ismeretlennel, mert ott születik minden új és jó dolog!” – C.S. Lazzar
Az ismeretlentől való félelmünk gyakran ravasz és alattomos módon szab gátakat nekünk, és hacsak tudatosan szembe nem nézünk azzal, amitől félünk, úgy éljük le az életünket, hogy lemaradunk sok dologról.
A félelem érdekes dolog: minél inkább próbálod megragadni, annál kisebb lesz, míg végül teljesen eltűnik.
Két lehetőséged van, amikor félsz valamitől és szembenézel vele: első az, ha sikerül a „túlsó partra” kerülnöd, látni fogod, hogy felesleges dolog volt tartanod tőle, vagy a másik az, hogy csak a félelemre figyelsz, ezáltal felnagyítod azt, míg végül rettegve feladod.
Nekem például víziszonyom volt. Röhejes, de derékig érő vízben küzdöttem le. Addig merültem le, és figyeltem, hogy mitől is félek, míg végül a félelem teljesen odalett. Ma már elmondhatom, hogy kétszer búvárkodtam nyílt tengeren.
Mindaddig, amíg a félelmed nem egy valós veszély miatt van (például ha félsz a mérges kígyóktól, nem ajánlom, hogy nézz szembe velük!), van rá lehetőség, hogy leküzdd azt. A félelem hatalma az életed fölött című írásomban konkrét tippeket is adok rá, hogyan.
Sikert és boldogságot: