Ha képtelen vagy megfelelőképpen összpontosítani, nem fogod tudni befejezni a bestseller könyvet, amin hónapok (évek?) óta dolgozol, nem készülsz el időben a projekttel, amit a főnököd rád bízott és minden este csalódottan fogsz ágyba bújni.
Hallgasd meg (3:52 perc) ⇩
Olvasd el (4 perc) ⇩
Azt gondolod a technológia a felelős ezért? A közösségi média a több millió értesítéssel? Nem. Akkor a kollégák, rokonok és barátok, akik folyton megzavarnak? Nem. A telefon, ami folyton csörög? Nem, ez sem.
Hanem? Te magad vagy egyben az okozó és az elszenvedő is. Szerencsére van megoldás!
Hadd meséljek el valamit: a telefonomat „Ne zavarjanak” üzemmódba helyeztem. A laptopon kijelentkeztem minden instant üzenőből. Nincs Slack, nincs Skype, nincs WhatsApp, nincs Workplace Chat és még a böngészőben futó Messenger ablakot is lezártam. Bezártam az e-mail ablakot is. A kollégáknak tudomására hoztam, hogy most nagyon elfoglalt vagyok. Most már végképp semmi nem zavarhat meg senki és semmi – gondoltam naivan. És munkához láttam. Remekül haladtam. Amíg egy adott ponton elakadtam és szükségem volt egy kis kutatásra. Böngésző fel és még mielőtt a Google-be begépeltem volna, amit kerestem, a böngésző kezdőképernyőjén megjelent három cikk bélyegképe. Az elsőn rögtön megakadt a tekintetem. Hú, ez érdekes, ezt meg kell nézzem! Nem! Most mással vagy elfoglalva, majd megnézed később… – súgta a lelkiismeretem. Később lehet, hogy nem lesz ez a cikk már itt (mert időnként frissül). Úgyhogy: klikk.
Tök mindegy, hogy innen ez hová vezetett tovább, megzavartam magam. De azért elmondom: egy végtelen barangolásba torkollott…
Miért? Mert a munka, amit végeztem nem volt a legszórakoztatóbb, az agyam meg keresett valamit, amitől jobban érzi ő magát. Vagyis én érzem jobban magam. Tehát okom sem lehet panaszra, értem csinálta.
És mindez megtörténik újra meg újra, míg végül feladom és már be sem zárom a megzavarások különböző forrásait, mert úgyis hiába… Úgyhogy még több megzavarásban van részem. De legalább jól érzem magam.
Aztán egyszer rábukkantam egy könyvre: Nir Eyal – Indistractable. És ebből megértettem, hogyan működnek valójában a megzavarások. Hogy mindennek az oka én vagyok. Az elmélet jó volt. Meg kell szüntetni mindent, ami megzavarhat. De még ezután néhány fontos lépés: az első, hogy oda kell figyelnem magamra. Hogy mi váltja ki nálam azt, hogy elkalandozok arról a feladatról, amit éppen végzek. A második, hogy ha mégis elterelem a figyelmem, legyek olyan, mint egy jó barát, aki figyelmeztet és rendre int, és ne olyan, mint a szigorú szülő, aki lelkiismeretfurdalást kelt és megszid. Végül pedig azonosítanom kell magam azzal az új énemmel, aki megzavarhatatlan. Az a gondolat legyen a fejemben, hogy mit nyerek attól, hogy megzavarhatatlan vagyok, mintsem az a gondolat, hogy miről maradhatok le, mit veszíthetek el, ha „szétkapcsolódok” a nagyvilágtól.
Sikert és boldogságot: