Site icon C.S. Lazzar

Rövid távú haszon kontra hosszú távú veszteség

Rövid távú haszon kontra hosszú távú veszteség

Rövid távú haszon kontra hosszú távú veszteség

Ha ma egy tábla csoki bezabálása helyett inkább szaladnék néhány kilométert, az egészségemnek melyik tenne jobbat? Nyilván az utóbbi… De én a csokit most kívánom, az egészségemmel meg ráér foglalkozni majd akkor, amikor gond lesz vele.

Hallgasd meg (3:18 perc)
YouTube video player
Olvasd el (3 perc)

Mind voltunk már így, sőt azt is mondhatnám, hogy nap mint nap hozunk ilyen döntéseket, s nemcsak az egészségünk tekintetében, hanem a pénzügyek, a család és a munka terén is. 

Miért csalják meg az emberek a párjukat? Miért mennek bele az emberek az adócsalásba? Miért vesznek fel hitelt újra meg újra? Miért van annyi túlsúlyos ember? A lista a végtelenségig folytatható. 

Anyós-bölcsesség

Az esetek többségében nagyon jól ismerjük a döntéseink hosszú távú, negatív következményeit, de szemet hunyunk felettük, mert a rövid távú haszon fontosabb nekünk. Ezért mondják nagyon sokszor azt az emberek, hogy „bárcsak másképp csináltam volna”. Ezt hívjuk utólagos előrelátásnak, én úgy is hívom, anyós-bölcsesség (ha annyira lennék okos előre, mint az anyósom utólag…). 

Fokozatosság

Ha nálad is bekattant valami – lehet, hogy ideje lenne felhagyni a ____-al és elkezdeni helyette a ______-t…? –, vagy az is megtörténhet, hogy több dologgal is így vagy, ne siess, vedd őket sorjában. A siker kulcsa a fokozatosságban rejlik. Ha egyszerre akarunk túl sok mindent megváltoztatni az életünkben, óriási lesz az ellenállás, és feladjuk. Az elménk úgy van kitalálva, hogy ne szeresse az újat, a bizonytalant, a diszkomfortot. Tehát mindent bevet, hogy maradjon minden a régiben. Nem baj, ha hosszú távon ártalmas, az őt nem érdekli. 

A komfortzóna csak lassan növelhető

Minden, amit megszoktunk eddigi életünk során, a komfortzónánkba tartozik – akkor is, ha hosszú távon ártalmas nekünk. Az ebéd utáni desszert teljesen lényegtelen a túlélésünk szempontjából, gyakorlatilag semmire sem jó, azon kívül, hogy jól esik. Ha lemondunk róla, az első néhány nap nagyon nehéz lesz. De ha kitartunk, két hét után már az válik megszokottá, hogy nincs desszert az ebéd után. Eldobunk egy rossz szokást és felveszünk helyette egy jót, azaz elcsípünk egy darabot a diszkomfortzónából és a komfortzónánk részévé alakítjuk. 

Ha több ilyen szokásunkat akarjuk lecserélni, csak lassan, lépésről lépésre, egyenként tegyük meg. Ha túl sokat kapunk abból, ami kényelmetlen, feladjuk, visszatérünk oda, ahol kényelmes – a legtöbbünk nem elég erős ehhez a kihíváshoz. 

Sikert és boldogságot:

Exit mobile version