A felnőtté válásunk során azt tanuljuk meg, hogy az életben sokszor kell versenybe szállnunk másokkal ahhoz, hogy megszerezzük, amit szeretnénk. Sajnos nem vesszük észre, hogy akkor is veszítünk, ha látszólag nyertesen kerülünk ki ezekből a szituációkból.
Hallgasd meg (2:12 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
A versengés természetes
Gyerekként versenybe szállunk a testvéreinkkel a szüleink elismeréséért. Versenyzünk az udvaron a pajtásokkal, hogy mi legyünk a népszerűbbek. Versenybe szállunk az osztálytársakkal a jobb jegyekért. Ha sportolunk, akkor a pódiumra jutásért harcolunk. Le kell győznünk másokat, hogy mi hívhassuk el randira a legszebb lányt. Megmérkőzünk a munkatársakkal, hogy mi kapjuk meg az előléptetést. Azonban nem minden esetben a versengés a helyes út.
Ha beszállunk a versenybe, máris vesztesek vagyunk
Ki nyer akkor, ha a házastársunkkal kezdünk el megmérkőzni? Ki lesz a győztes, ha a gyermekeinkkel szeretet-versenyt játszunk? Kinek jó az, ha a cégben a munkatársak nem együtt dolgoznak, hanem egymás ellen? Ezek mind-mind olyan példák, amikor csak akkor győzhetünk, ha összetartunk és a közös célt fontosabbnak tartjuk, mint az egyéni sikert. Egyébként biztosan mindenki veszíteni fog. A házasságban vagy mindkét fél nyer, vagy mindkettő veszít, s a cég csak akkor fog fejlődni, ha a munkatársak együttműködnek a közös célért.
Az életünk első éveiben, sőt évtizedeiben szerzett tapasztalatok sajnos a való életben gyakran megbuknak. A versenyeknek valóban megvan a helye és ideje, de nagyon fontos, hogy felismerjük, melyek azok a helyzetek, amikor nem a versengés, hanem az együttműködés visz el minket oda, ahova el szeretnénk jutni.
Sikert és boldogságot: