Az élet számos akadályt gördít elénk, és nekünk időnként betelik a pohár. Feladnánk, kiszállnánk, visszatáncolnánk – a könnyebb utat választanánk, de hibáznánk!
Hallgasd meg (2:36 perc) ⇩
Olvasd el (3 perc) ⇩
A könnyebb úttal az a gond, hogy általában pontosan az a helytelen, az lesz az, amit végül megbánunk. Még soha, senki nem bánta meg azt, hogy elérte, amit szeretett volna, de olyanról sokat hallunk, hogy túl hamar feladta, meg hogy bárcsak megpróbálta volna még egyszer. A megbánás súlya sokkal nagyobb, mint a kudarcoké. A kudarcokból fel tudunk újra meg újra állni, de ha valamit bánunk, azt jelenti, hogy már késő, nem tudjuk visszaforgatni az időt és megpróbálni újra.
Ezért ha elbizonytalanodunk, ha azt érezzük, hogy inkább feladnánk, mert túl nehéz, ha nem olyan az út, mint amilyennek elképzeltük, jusson eszünkbe a célunk. Miért kezdtünk egyáltalán bele? Mi az, ami rávitt minket erre az útra? Mi az, amit el szeretnénk érni? Ha már tisztán látjuk magunk előtt – újra – a célunkat, tegyünk egy összehasonlítást. Melyik rosszabb? Ha most feladjuk és lemondunk a célunkról, vagy az, hogy szembenézünk a nehézségekkel?
Hittel állítom, hogy minél nehezebb megszerezni azt, amire vágyunk, annál édesebb lesz a gyümölcse. Úgyhogy ha csak egy kicsit is azt érezzük, hogy keserűséggel tölt el az a gondolat, hogy a vágyunkról le kell mondanunk, véssük jól az eszünkbe: később ugyanez az érzés nem hogy nem fog elmúlni, megtöbbszöröződik.
Amikor két boxoló beszáll a ringbe, mindketten tudják, hogy a játszma kemény lesz. Kapni is fognak, nem csak adni, de a győzelemhez mindkettő hozzátartozik. Az első balhorog után egy boxoló sem emeli fel a kezét, hogy bocsánat, kiszállok, nem gondoltam volna, hogy fájni fog. Ha felvettük a jelképes boxkesztyűt, végig kell játszanunk a játszmát, különben életünk végéig azzal kell szembenéznünk, hogy feladtuk, mielőtt még vége lett volna a játéknak.
Ne feledjük: a megbánásért nagyobb árat fizetünk, mint azokért a harcokért, amelyek során elérjük a célunkat. Inkább verejtékezzünk útközben és küzdjünk, mint könnyezzünk utólag, mert feladtuk. Ne adjuk fel, hanem menjünk előre, folyamatosan szem előtt tartva a célunkat!
Sikert és boldogságot: