Tény, hogy a pénz nem tesz boldoggá, viszont az is tény, hogy a nem megfelelő pénzügyi állapot boldogtalanná, sőt nyomorulttá tehet bennünket.
Ha azt mondom neked, hogy a lócitromnak pocsék íze van, elhiszed, nem rohansz, hogy megkóstold magad. De ha azt mondom, hogy a pénz nem tesz boldoggá, legyintesz egyet, „csak azért mondod ezt, mert sok pénzed van”. Igen, így vagyunk a pénzzel, hogy a legtöbb ember csak azután érti meg és fogadja el, hogy nem tesz boldoggá, miután már sok pénze van. Tehát úgy döntöttem, nem arról próbállak meggyőzni, hogy a pénz mire képes és mire nem, hanem inkább segítek abban, hogy legyen pénzed, és megosztom veled a saját pénzügyi szabályaimat:
1. Legyen költségvetésem
Ez a legészszerűbb tanács, amit szerintem a pénzügyekkel kapcsolatban meg lehet valakinek tanítani. Ha nem akarunk eladósodni, legyen költségvetésünk. Ha ki akarunk mászni az adósságból: legyen költségvetésünk. Ha meg szeretnénk gazdagodni, kezdjük itt: legyen költségvetésünk! A költségvetés elkészítése unalmas és pepecs munka, mert minden kicsi szir-szar költséget vezetni kell legalább egy éven át. Ez van, ezt nem lehet kikerülni és nem is szabad.
A párommal mi most is vezetjük a kiadásainkat, a Toshl nevű applikációban. A lehető legtöbb kifizetést bankkártyával oldjuk meg, így a költségek automatikusan átkerülnek a Toshl-be, a készpénzes kifizetéseket pedig megszoktuk, hogy felírjuk.
A költségvetés egyben azt is jelenti, hogy nem költekezünk fejetlenül, hanem minden meg van tervezve és a tervet mindig be is tartjuk. A megtakarított pénzt nem költjük el sürgősségi autójavításra és a vésztartalék pénzt sem költjük el nyaralásra „majd visszatesszük” címszó alatt!
2. Legyen egy évre elegendő vésztartalékom készpénzben
Soha nem tudhatjuk, mikor, milyen „ménkű” üt be, ezért a költségvetésünknek megfelelően, egy évre elegendő tartalékunk van készpénzben. Ha nagyon nagy a baj, ez az idő elég arra, hogy az ember lábra álljon.
Ide és még néhány másik szabályhoz tartozik ugyanakkor az is, hogy gondoljunk az idős korunkra. A legtöbb ember abban bízik, hogy majd az állam gondoskodik róla, amikor nyugdíjas lesz. Én ebben nem bízok, magamban viszont igen és abban, hogy magamnak biztosítom az idős koromra szükséges jövedelmet. Többet erről az 5. szabálynál.
3. Kerüljem az impulzív vásárlásokat
Bemegyünk a plázába egyet kávézni, és néhány óra múlva négy-öt nagy, tömött szatyorral jövünk ki. Ismerős? Volt már ilyen, és bizony nem volt könnyű erről leszokni. Most már lazán sétálok a plázában, a boltokban, mert csak azt veszem meg, amire szükségem van (és ezt már előre tudom, azért megyek a boltba, mert azt keresem). Az impulzív vásárlások nem férnek össze sem a költségvetéssel, sem az észszerű pénzügyi menedzsmenttel.
4. Tegyem félre és fektessem be legkevesebb 10%-át a bevételeimnek
A 10% a lehető legkevesebb, amit ajánlott félretenni, én ennél sokkal többet tettem és teszek félre. A legtöbb ember kifizeti a számláit, megveszi, amit kell és amit szeretne, és ami marad a végén, azt félreteszi (tudjuk, hogy ez legtöbbször egyenlő a nullával). A helyes mód ennek a fordítottja: mindig, amikor pénzt kapunk, félretesszük annak 10%-át, és ez az a pénz, amit soha, semmilyen körülmények között nem költünk el.
Abba a tévedésbe se essünk bele, hogy a megtakarításokat elköltjük! A megtakarított pénz célja nem az, hogy abból különböző dolgokat vásároljunk magunknak, amit egyébként nem vennénk meg. A megtakarításból nem nyaralunk, nem fizetjük belőle az egészségügyi vészhelyzeteket sem. A megtakarítások célja az, hogy számunkra még több pénzt szerezzenek, azaz befektetjük, munkát adunk nekik. De nem költjük el soha. Soha. Soha!
5. Legyen annyi passzív jövedelmem, ami meghaladja a kiadásaimat
Minél inkább a költségvetés szerint élünk, minél több pénzt takarítunk meg, annál több pénznek tudunk „munkát adni”. Az átlagember az idejét cseréli pénzre (dolgozik és ezért fizetést kap). Ne legyünk átlagemberek, hanem legyünk olyanok, mint a gazdag emberek, akik az idejüket azzal töltik, amivel szeretnék – szabadok -, mert a pénzük dolgozik helyettük. A pénz képes arra, hogy még több pénzt termeljen! A cél az, hogy annyi pénzt termeljen számunkra, amennyi a költségvetésünk szerint szükséges nekünk, így akkor is vígan élünk, ha egyáltalán nem dolgozunk.
6. Bármilyen kiadást magam fizessek ki, akkor is, ha nagy kiadás (ne legyenek hiteleim)
A hitel egy óriási csapda, mert elhiteti velünk, hogy van valamink, ami valójában nem a miénk. Nem véletlen, hogy az embereknek olyan nagy aránya el van adósodva. Van hitelkártyám, mert bizonyos helyeken (például autóbérlésnél kizárólag ezzel lehet fizetni), de betéti kártyaként használom, azaz mindig előre feltöltöm és ebből költekezek, és soha nem a hitelvonalból. Mindenáron el kell kerülni az adósságot!
7. Soha ne gondolkodjak túl sokat, amikor könyvre, egészségre, adományozásra vagy egy barát karitatív gyűjtésére költök
Ha meglátok egy könyvet, ami egy kicsit is vonz, azonnal megveszem, mert minden értékes tudásomat könyvekből szereztem. Soha nem tudhatom, hogy melyik az a könyv, amely a következő „megvilágosulást” hozza számomra. És mert szeretek olvasni. Az egészséget nem kell túlmagyaráznom – ha nincs egészség, semmi sincs, tehát erre nem szabad sajnálni a pénzt. Az adományozás pedig szerintem emberi kötelességünk, főleg ha egy barátunkról van szó.
8. Engedjem meg magamnak mindenből a legjobbat
Ez kissé ellentmondásosan hangozhat, de az idők során azt tanultam meg, hogy a minőség tovább tart, mint a bóvli. Ha már veszek valamit, akkor azt szeretném, hogy abban örömömet is leljem és minél tovább tartson. És mi van azzal, ami túl drága és nem engedhetem meg magamnak? A válasz az, hogy még. Nem engedhetem meg magamnak még. Ha nagyon akarom vagy nagy szükségem van rá, akkor kigyűjtöm rá a pénzt. S mi az, ami túl drága? A szabály az, hogy ha nem tudom megengedni magamnak kétszer, azaz akár kettőt is vehetnék belőle, akkor túl drága.
9. Eleget keressek, hogy meg tudjak fizetni mást, hogy elvégezze helyettem azt, ami nekem túl sokba kerülne
Az időnk a legértékesebb eszközünk, ne pazaroljuk el. Jól gondoljuk meg, hogyan osszuk be az időnket, mire, mivel és kivel töltjük el. Ha valamit meg kell tenni, de nekem máshoz van kedvem, vagy máshol hasznosabban tölthetem az időmet, esetleg valaki jobban, gyorsabban, pontosabban el tudja végezni azt, akkor inkább fizetek érte és oldja meg más. El tudnánk végezni magunk a házimunkát? Természetesen. De túl sokba kerül, hogy magunk végezzük el (ha tudjuk, hogy mennyit ér a mi időnk – és ajánlom, hogy mindenki számolja ki magának!).
10. A tökéletes nőt válasszam társamul
Hogy jön ez ide? – kérdezheted. Úgy, hogy az, hogy kivel osztjuk meg az életünket, gyakorlatilag mindenhol, az élet minden területén számít: mennyire vagyunk boldogok, sikeresek és igen, maradjunk a témánál, vagyonosak. A párunktól (is) függ minden. Miért? Mert a páruk felemel vagy lehúz, segít vagy hátráltat, gazdagít vagy szegényít.
Ez a tíz szabály nem fog mindenkinek beválni, és tudom, hogy nem is ez a tíz tökéletes szabály, ami a pénzügyeket illeti. Az viszont tény, hogy nekünk beváltak, és hozzájárulnak, hogy egy nyugodt, biztonságos és kényelmes életünk legyen.
Sikert és boldogságot: