Keress egy olyan állást, ami a szenvedélyed, és életedben egyetlen napot sem kell dolgoznod – idézik gyakran Mark Twaint a motivációs trénerek. Könnyű mondani, nem igaz? Több emberrel beszélgettem a szenvedélyük megtalálásáról, sajnos egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik meg is találták. Nehéz. De nem lehetetlen!
Meggyőződésem, hogy minden ember számára létezik valami, ami az ő szenvedélye (lehetne). Van, akit ez kicsit sem érdekel, nem is keresi, nem is akarja megtalálni, és valószínűleg úgy is lesz.
Ha az ember nem találja a szenvedélyét, annak két oka van:
- Túlságosan rá van görcsölve, hogy megtalálja.
- Nem próbálja ki magát elég sok mindenben.
Bizonyára te is tapasztaltad már, hogy milyen az, amikor valamire nagyon rá vagy görcsölve; mintha pont azért nem jönne össze, amit szeretnél, mert túlságosan akarod. S ahogy egy kicsit felengedsz, mint egy varázsütésre, sikerül. Én például akkor tapasztaltam ezt, amikor kipróbáltam az íjlövészetet. Minél inkább arra fókuszáltam, hogy eltaláljam a céltábla közepét, annál rosszabbat lőttem. A hiba abban volt, hogy teljesen kezdő voltam, így először a technikát kellett volna elsajátítani. A tanár látta, hogy mennyire feszült vagyok, és közbelépett. Amint a technikára figyeltem – hol fogjam, mit tartsak, merre álljon a könyököm -, az íj csodálatos módon pont oda repült, ahová kellett. A tanulság:
„Néha el kell kissé távolodni attól, amit nagyon szeretnénk, ahhoz, hogy megkaphassuk.”
A második ok sokkal gyakrabban fordul elő: az emberek igen nagy hányada túl hamar feladja. A szenvedély felkutatása nem mindig megy egyszerűen és gyorsan. Sokan azt gondolják, hogy azokból kell válogatniuk, amivel addigi életük során foglalkoztak, és egy-kettőre lezárják magukban a témát: „nekem nincs szenvedélyem és pont”. Pedig a lehetőségek tárháza korlátlan. Honnan tudhatnád, hogy nem te vagy a következő Gordon Ramsay, ha mindig a feleséged főz? Ha fejben eldöntöd, hogy ez nem neked való, megfosztod magad már csak annak a lehetőségétől is, hogy biztosra kizárhasd.
„Evés közben jön meg az étvágy.”
Számtalan példa volt már arra, hogy az ember aközben fedezte fel a szenvedélyét, hogy valami olyasmit csinált, amit nem akart, de kénytelen volt megtenni. És a folyamat közben fedezte fel, hogy valójában ő nagyon jó ebben. Máris könnyebben meg tudta csinálni, de ami sokkal érdekesebb, hogy már nem érezte annyira visszataszítónak, mint azelőtt. Mi több, egészen jó kedve lett tőle, míg végül annyira belebonyolodott, hogy nem is akart mással foglalkozni.
Tudod, hogy hívják ezt? Megtalálta a szenvedélyét.
Ne add fel túl hamar! Próbáld ki magad mindenben, amiben csak lehet, hiszen egyrészt szórakoztató, másrészt ez az egyetlen útja annak, hogy megtaláld a szenvedélyed.
Sikert és boldogságot: