Mindenki követ el hibákat, azt is mondhatnám, ember hiba nélkül nem létezik. A legtöbb hibából tanulunk is valamit, ha mást nem is, akkor azt, hogy mit ne tegyünk meg még egyszer. És mégis itt van egy tízes lista, olyan hibákkal, amiket a legtöbben újra meg újra elkövetünk. Te hányról ismersz magadra?
- Újra meg újra ugyanazt tesszük, és más eredményre számítunk. „De ezúttal másképp lesz!” – gondoljuk, majd csalódva tapasztaljuk az ellenkezőjét. Kettő meg kettő mindig négy lesz, hiába ismételjük meg ezerszer, az eredmény nem lesz öt. Olyan, mintha újra megnéznénk egy filmet, és azt kívánnánk, bárcsak másképp végződne.
- Hiszünk valamiben, amiről tudjuk, hogy túl szép, hogy igaz legyen. Annyira naivak vagyunk, hogy ezt sokszor, sokan ki is használják. Ideje lenne megtanulni: ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az nem igaz!
- Költségvetés nélkül élünk. A pénz soha nem tart ki a következő fizetésig? Nem a túl sok vagy a váratlan kiadásokkal van a gond. Nem a fizetés túl kicsi. A legtöbb pénzügyi probléma kezelhető a költségvetéssel.
- Próbálunk másokat megváltoztatni. Az emberek olyanok, amilyenek, és nagyon nehezen változnak meg. Ha meg is változnak, azt belső késztetésre teszik, nem azért, mert valaki úgy szeretné. Rá kell ébrednünk: csak magunkat vagyunk képesek megváltoztatni, illetve arról is dönthetünk, hogy kikkel állunk kapcsolatban.
- Megpróbálunk mindenki kedvében járni. Megpróbálhatjuk, de nem fog sikerülni, a végén úgyis mi leszünk csalódottak. Legyünk önmagunk, s így olyan emberek fognak körülvenni, akik úgy szeretnek bennünket, ahogy vagyunk.
- Olyan emberek próbálunk lenni, akik nem vagyunk. A képmutatás sosem vezet jóra. És végül is kit akarunk becsapni? Mert ha mást sikerül is átverni, önmagunkat biztosan nem. Nem beszélve arról, hogy megerőltető mindig egy színjátékot játszani. Előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból, és végül csak mi isszuk meg a levét. Jobb az elejétől kezdve őszintének lenni, és azt adni, aki valójában vagyunk. Így mindenki tudja, hogy mire számíthat, senkit sem ér meglepetés vagy csalódás.
- Nem látjuk a fától az erdőt. A mai őrülten rohanó világban annyira sok inger ér bennünket, hogy képtelenek vagyunk visszavenni az iramból, megállni egy pillanatra, és megnézni, hogy valójában mi az, ami fontos és csak azzal foglalkozni. Csak csináljuk, ami az utunkba kerül, s közben lemaradunk sok mindenről, ami számunkra igazán fontos lett volna. Rohanunk, de miért?
- Nem végezzük el a házi feladatainkat. Nem a házimunkára gondolok, hanem arra, hogy sokszor a rövidebb utat választjuk az életben, mert unjuk elolvasni az útmutatót, nincs kedvünk elvégezni a kemény munkát, inkább a könnyebbnek tűnő úton megyünk. Csakhogy ez az út az esetek többségében szakadékba vezet.
- Eljátsszuk, hogy mi vagyunk az áldozat. Sajnálatra, együttérzésre vagy egyszerűen csak figyelemre vágyva, olyan helyzeteket teremtünk, ahol eljátszhatjuk, hogy mi vagyunk az áldozat. A közösségi média csordultig van ilyesmivel. Fel kell ismernünk, hogy ez a fajta manipuláció semmi jóra nem vezet, s elsősorban önmagunkat verjük át.
- Panaszkodunk. A panaszkodás, bár átmenetileg kellemesnek tűnő érzést kelthet a panaszkodóban, hiszen együttérzést vagy sajnálatot válthat ki másokból, hosszú távon ártalmas, butít és akár depressziót is okozhat.
Az ostoba ember nem tanul a hibáiból, ezzel szemben az intelligens ember még mások hibáiból is levonja a tanulságot. Fogadjuk meg, hogy a fenti hibákat nem követjük el többé, így egészségesebb kapcsolataink lesznek embertársainkkal és értékesebb, jobb életet élhetünk.
Sikert és boldogságot: