Csupán egy fajta ember van, aki soha nem hibázik – aki feldobta a talpát. A legtöbb hibából tanulunk is valamit, ha mást nem is, akkor azt, hogy mit ne tegyünk meg még egyszer. És mégis itt van egy tízes lista, olyan hibákkal, amiket a legtöbben újra meg újra elkövetünk – mintha semmit sem tanulnánk belőlük. Te hányról ismersz magadra?
- Újra meg újra ugyanazt tesszük, és más eredményre számítunk. „De ezúttal másképp lesz!” – gondoljuk, majd csalódva tapasztaljuk az ellenkezőjét. Kettő meg kettő mindig négy lesz, hiába ismételjük meg ezerszer, az eredmény nem lesz öt. Olyan, mintha újra megnéznénk egy filmet, és azt kívánnánk, bárcsak másképp végződne.
- Hiszünk valamiben, amiről tudjuk, hogy túl szép, hogy igaz legyen. Annyira naivak vagyunk, hogy ezt sokszor, sokan ki is használják. Ideje lenne megtanulni: ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az nem igaz!
- Pénzügyi felelőtlenség. A pénz soha nem tart ki a következő fizetésig? Nem a túl sok vagy a váratlan kiadásokkal van a gond. Nem a fizetés túl kicsi. A legtöbb pénzügyi probléma kezelhető egy kis pénzügyi tudással meg egy költségvetéssel.
- Próbálunk másokat megváltoztatni. Az emberek olyanok, amilyenek, és nagyon-nagyon nehezen változnak meg. Ha meg is változnak, azt belső késztetésre teszik, nem azért, mert valaki úgy szeretné. Rá kell ébrednünk: csak magunkat vagyunk képesek megváltoztatni, illetve arról is dönthetünk, hogy kikkel állunk kapcsolatban.
- Megpróbálunk mindenki kedvében járni. Megpróbálhatjuk, de nem fog sikerülni, a végén úgyis mi leszünk csalódottak. Legyünk önmagunk, s így olyan emberek fognak körülvenni, akik úgy szeretnek bennünket, ahogyan vagyunk.
- Elhanyagoljuk az egészségünket. Az egészségünket természetesnek vesszük, elhanyagoljuk a megfelelő táplálkozást, testmozgást és pihenést, s csak akkor figyelünk rá, ha megbetegszünk. Ilyenkor megfogadjuk, hogy ezután jobban fogunk figyelni, de aztán mégsem azt tesszük.
- Nem látjuk a fától az erdőt. A mai őrülten rohanó világban annyira sok inger ér bennünket, hogy képtelenek vagyunk visszavenni az iramból, megállni egy pillanatra és megnézni, hogy valójában mi az, ami fontos és csak azzal foglalkozni. Csak csináljuk, ami az utunkba kerül, s közben lemaradunk sok mindenről, ami számunkra igazán fontos lett volna.
- Nem végezzük el a házi feladatainkat. Nem a házimunkára gondolok, hanem arra, hogy sokszor a rövidítést választjuk az életben, mert unjuk elolvasni az útmutatót, nincs kedvünk elvégezni a kemény munkát, inkább a könnyebbnek tűnő úton megyünk. Csakhogy ez az út az esetek többségében szakadékba vezet és mi egyenesen bele is szaladunk.
- Eljátsszuk, hogy mi vagyunk az áldozat. Sajnálatra, együttérzésre vagy egyszerűen csak figyelemre vágyva olyan helyzeteket teremtünk, ahol eljátszhatjuk, hogy mi voltunk az áldozat. A közösségi média csordultig van ilyesmivel. Fel kell ismernünk, hogy ez a fajta manipuláció semmi jóra nem vezet, ugyanis ezt el lehet játszani egyszer-kétszer, de utána már az emberek átlátnak a szitán és egyszerűen figyelmen kívül hagynak, ezzel megfosztva bennünket minden (képzeletbeli) erőnktől, és oda lesz minden normális emberi kapcsolatunk.
- Panaszkodunk. A panaszkodás, bár átmenetileg kellemesnek tűnő érzést kelthet a panaszkodóban, hiszen együttérzést vagy sajnálatot válthat ki másokból, hosszú távon ártalmas, butít és akár depressziót is okozhat.
A fentiekben felsorolt hibák elkerülése nem mindig könnyű, de fontos, hogy próbáljunk meg tanulni belőlük. A hibáinkból való tanulás és az önmagunkkal szembeni őszinteség lehetővé teszi, hogy fejlődjünk, előre lépjünk az életben és hogy boldogok lehessünk.
Sikert és boldogságot: