Alapjáraton szinte minden ember arra törekszik, hogy elkerülje a hibákat és a kudarcokat – ezt tanuljuk meg az iskolában. Így aztán a nagybetűs életben is a legtöbben mindent megteszünk, hogy elkerüljük a bukást, és csak olyan dolgokba vágunk bele, amelyekben biztosak vagyunk. De mi van, ha épp ez a hozzáállás gátol minket abban, hogy igazán sikeresek legyünk?
Sara Blakely, a népszerű alakformáló fehérneműmárka, a Spanx alapítója egészen más szemszögből közelíti meg a kérdést. Szerinte a hibázástól való félelem az egyik legnagyobb akadály a növekedés és a siker útjában. És ebben a szülei tanításának óriási szerepe volt.
„Apám arra bátorított minket, hogy merjünk hibázni” – mesélte Sara egy interjúban, hogy milyen szokatlan módon ösztönözte őt és testvérét édesapjuk. – „Amikor a bátyámmal még gyerekek voltunk, apánk arra bátorított minket, hogy merjünk hibázni. Esténként a vacsoraasztalnál megkérdezte: Na, miben buktatok el ezen a héten? Ha nem tudtunk neki mit mondani, csalódott volt. Ez elsőre talán ellentmondásosnak tűnik, de csodásan működött.”
Ez az apa tudta, hogy rengeteg embert megbénít a kudarctól való félelem. Folyamatosan attól rettegnek, mit gondolnak majd róluk mások, ha nem teljesítenek tökéletesen – ezért inkább semmilyen kockázatot nem vállalnak.
Definiáld újra a kudarcot!
Sara apja azt akarta, hogy a gyerekei mindent kipróbáljanak, és ne féljenek feszegetni a határaikat. Megtanította nekik, hogy ne a tökéletes végeredmény elmaradását tekintsék kudarcnak, hanem azt, ha meg sem próbálják megtenni, amire vágynak.
Ez a szemléletmód kulcsfontosságú volt Sara Blakely későbbi sikereiben. Amikor alapítóként olyan területre merészkedett, amihez nem voltak meg a hagyományos értelemben vett képesítései, nem törődött vele, mit szólnak majd mások. Bátran kísérletezett, hibázott, tanult – és végül forradalmasította a fehérneműipart.
„A kudarc valójában fantasztikus dolog. Hatalmas növekedési lehetőség, egy lépcsőfok a siker felé vezető úton. Életbevágó, hogy ne féljünk tőle, hanem öleljük magunkhoz” – vallja Sara.
Hogyan építsd be ezt a mindennapjaidba?
Természetesen nem arról van szó, hogy szándékosan hibázzunk, vagy ostoba kockázatokat vállaljunk. A cél az, hogy ne hagyjuk, hogy a kudarctól való félelem visszatartson minket az új dolgoktól és a növekedéstől. Íme néhány tipp, hogyan kezdj hozzá:
- Lépj ki a komfortzónádból! Próbálj ki valami újat hetente egyszer, akkor is, ha nem vagy benne profi.
- Kezeld tanulási lehetőségként a hibákat! Ahelyett, hogy ostoroznád magad, nézd meg, mit tanulhatsz a tapasztalatból.
- Ünnepeld a bukásaidat! Vezess kudarcnaplót vagy mesélj a melléfogásaidról egy baráti társaságban. Vedd észre, mennyit fejlődtél általuk!
- Tarts lépést a fejlődéssel! Olyan iparágban dolgozol, ami gyorsan változik? Kísérletezz bátran, hogy ne maradj le!
- Fókuszálj a folyamatra, ne az eredményre! Az számít, hogy elindultál és mindent megteszel – a végkifejlet majd úgyis alakul.
Bár elsőre ijesztőnek tűnhet, a kudarcok elfogadása és akár üdvözlése hatalmas felszabadulást hozhat. Nem kell attól rettegnünk, hogy nem vagyunk elég jók, nem vagyunk tökéletesek. Ehelyett élvezhetjük a fejlődés, tanulás és felfedezés örömét – még akkor is, ha az út néha döcögős.
„Ha valami nem sikerül, az ember hajlamos azt gondolni, vesztett. Pedig valójában nyert, mert kapott egy leckét. Ha ezt észben tartjuk, mindig csak nyerhetünk, bármi is történjék.” – összegzi a kockázatvállalás filozófiáját Sara.
GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK
Tényleg jó dolog kudarcot vallani? Nem hat ez demotiválóan?
Nem arról van szó, hogy direkt keresnünk kell a bukást. Inkább arról, hogy ne féljünk tőle, és ne hagyjuk, hogy a tökéletesség hajszolása visszatartson. A kudarc lehetőségének elfogadása felszabadít, hogy bátran próbálkozzunk.
Hogyan állítsam át a gondolkodásmódom, ha egész életemben a hibáktól rettegtem?
Fokozatosan haladj! Először kis kockázatokat vállalj, dicsérd meg magad a bátorságodért. Tudatosan kezeld a bukásokat fejlődési lehetőségként, és oszd meg másokkal is a tapasztalataidat. Idővel átáll majd az agyad.
A munkahelyemen nem tolerálják a hibákat.
Nem minden kockázat egyforma. Válassz olyan helyzeteket, ahol a hiba nem végzetes és tanulás várható belőle.
Nem ad ez mások szemében egy nemtörődöm, felelőtlen képet rólam?
A kudarcok elfogadása nem egyenlő a felelőtlenséggel. Továbbra is alaposan mérlegelj, de ne a tökéletesség legyen a mérce. Ha kommunikálod, hogy számodra a fejlődés a cél, azt sokan értékelni fogják. Akik nem, azok véleményével pedig ne törődj!
Minden hibámat meg kell osztanom másokkal?
Dehogy, ez nem erről szól! Azt és annyit mondasz el, amennyit kényelmesnek érzel. A lényeg a saját hozzáállásod: ne szégyelld a bukásaidat, hanem tekintsd őket a fejlődésed mérföldköveinek. Ha ezt magadban elfogadod, az a legfontosabb.
Sikert és boldogságot: