Tudod, miért megy csődbe a legtöbb lottó főnyeremény nyertese? Igen, idióta döntések következményeként, de miért hoznak idióta döntéseket? Miért szabotálják a saját életüket az ilyen „szerencsés” emberek? A válasz: mert nem egyezik az identitásukkal.
Az, aki ebben a pillanatban vagy, a múltad eredménye. Minden, amit mostanig érzékeltél, gondoltál vagy megtapasztaltál, eredményezte azt az embert, aki most vagy. Ez a te identitásod. Ha ez hirtelen megváltozik, összezavarodsz. És ilyenkor két lehetőséged van: megérted a változást és megpróbálod megszokni az új identitásodat, vagy addig dolgozol ellene, míg visszakapod a régi énedet.
Az egyik napról a másikra lett milliomos számára az a rengeteg pénz egyben azt is jelenti, hogy a régi énjét eltemetheti. De ki képes erre? A legtöbbünk nem. Mert az identitásunk egyben azt is meghatározza, hogy ki fogad el bennünket így és ki nem, ki szeret így és ki nem. Ha már nem vagyunk ugyanaz az ember, mint tegnap voltunk, attól félünk, hogy nem kapjuk meg azt a figyelmet, szeretetet, megértést, amit megkaptunk eddig. Nem is tudunk semmit arról, hogy ha gazdagok vagyunk, mit kell tennünk, hogy szeretetet kapjunk. Hirtelen sokkal több ellenséget látunk, mint barátot. Tehát inkább lennénk az a szerencsétlen vesztes, aki minden héten megveszi a lottószelvényt és nem nyer, de legalább panaszkodhatunk róla és együttérzést kapunk embertársainktól.
És ez nemcsak a pénzzel van így, hanem a boldogság és a siker világában is. Ha depressziósak vagyunk és azért kapunk együttérzést másoktól, mert azok vagyunk, nem tudjuk, hogy milyen lenne az, ha boldogok lennénk. Ki szeretne akkor minket? Szeretne egyáltalán valaki? Inkább maradok depressziós, az kényelmesebb. Szomorú vagyok és sok embertől kapok vigasztalást – ez jó nekem. Gyakorlatilag azt tanítjuk meg magunknak, hogy akkor kapunk szeretetet, ha nem vagyunk boldogok.
Ez egy elég kemény tükör, tudom. De érdemes belenézni, mert amíg nem látod, mit csinálsz, addig csak csodálkozol, hogy minden próbálkozásod ellenére visszahuppansz oda, ahonnan indultál. A pszichológia ezt hívja önszabotázsnak, de én inkább úgy fogalmaznék: a régi éned harcol az életéért. És nem rosszindulatból. Egyszerűen csak ismeri a terepet. Tudja, hogyan kell ott szeretetet, figyelmet, biztonságot szerezni. Az új énedről viszont fogalma sincs. Ezért inkább visszaránt.
Gondolj bele: mennyi olyan embert ismersz, aki évek óta ugyanarról a főnökről, ugyanarról a párkapcsolatról, ugyanarról a betegségről panaszkodik? És mennyit ér el ez a panaszkodás? Semmit. De a panaszkodás közben valaki mindig megsimogatja a fejét, valaki mindig azt mondja, hogy „jaj, te szegény”. És ez a simogatás finomabb, mint az ismeretlen újdonság feszültsége. Ezt cseréljük el a fejlődésünkre, nap mint nap.
Ez viszont nem törvény, hogy ennek így kell lennie. A felismerés, hogy ezt tesszük, már óriási lépés a változás felé. Ha szenvedünk, depressziósak vagyunk, sikertelenek vagyunk, de változtatni szeretnénk, kezdjük el elképzelni, hogy milyen lesz az, amikor boldogok és sikeresek leszünk. Hogyan telnek a napjaink reggeltől estig. Kikkel találkozunk, mit mondunk nekik, hogyan viselkedünk, kik lesznek a barátaink és kik nem. Minél részletesebben gondoljuk át és játsszuk le ezt a filmet a fejünkben, hogy amikor valóra válik, az identitászavar fel se merüljön.
A trükk az, hogy az új éned már akkor létezzen a fejedben, amikor a külvilágban még nem. Mire odaér a valóság, te már otthonosan mozogsz benne. Nem leszel az a lottónyertes, aki két év alatt eltapsolja a vagyont, mert pánikol attól, hogy nem ismeri magát többé. Ehelyett lesz egy belső térkép, amin tudod, hol a kávézód, kik a barátaid, hogyan reggelizel, mit mondasz, ha valaki kéreget. Apróság, de nem az.
Ha most ott tartasz, hogy érzed: valami visszahúz, akkor három dolgot tudsz tenni már ma. Egy: írd le, milyen „jutalmakat” kapsz a jelenlegi, kényelmetlen helyzetedért. Kettő: írd le, mi lenne ezek helyett az új életedben. Három: keress egy embert, aki már ott tart, ahova te tartasz, és figyeld, hogyan csinálja. Nem másolni kell, csak tanulni belőle. A többi időbe telik, de elindul.
Gyakran ismételt kérdések
Mi az identitásszabotázs, és hogyan ismerem fel magamon?
Az identitásszabotázs az, amikor öntudatlanul tönkreteszed azt, ami eltérítene a megszokott önképedtől. Ha ismerős érzés, hogy „mindig pont a célnál csúszik el minden”, jó eséllyel ezzel állsz szemben.
Tényleg lehet előre „begyakorolni” egy új identitást?
Igen, a részletes mentális forgatókönyv csökkenti az új helyzet sokkját. Minél konkrétabban látod magad az új szerepben, annál kisebb az esélye, hogy visszamenekülsz a régibe.
Miért tartunk ki rossz kapcsolatok és helyzetek mellett?
Mert ismert szeretetnyelvet beszélnek velünk bennük, még ha az fájdalmas is. Az ismeretlen jó gyakran ijesztőbb, mint az ismert rossz.
Hogyan szabaduljak meg a panaszkodás szokásától?
Figyeld meg, mit kapsz cserébe a panaszkodásért, és próbáld ugyanazt megszerezni építő módon: kérj segítséget konkrétan, ne sirámként. Egy hét alatt érezhető a különbség.
Honnan tudom, hogy készen állok a változásra?
Onnan, hogy már a régi életed kényelmetlenebb, mint az új ismeretlensége. Amíg a panasz édesebb, mint a cselekvés, addig még érlelődik benned a döntés.
Sikert és boldogságot: