Van az a pillanat, amikor a kanapén ülsz, a plafont bámulod, és a Netflix megkérdezi: „még mindig nézed?”. Nem, Netflix. Csak létezem. Vagy inkább próbálok. Mintha valaki kivett volna belőled valami létfontosságút, és most ott maradt egy furcsa, hideg űr.
-
A múlt olyan, mint egy elrontott frizura a régi fotókon. Nézed, fogod a fejed, de visszanöveszteni nem tudod. Amit megtettél, amit elmulasztottál, amit rosszul mondtál — mind ott van mögötted. Nem javítható. És furcsa módon pont ettől lesz élhető.
-
A múlt olyan, mint egy elrontott frizura a régi fotókon. Nézed, fogod a fejed, de visszanöveszteni nem tudod. Amit megtettél, amit elmulasztottál, amit rosszul mondtál — mind ott van mögötted. Nem javítható. És furcsa módon pont ettől lesz élhető.
-
A múlt olyan, mint egy elrontott frizura a régi fotókon. Nézed, fogod a fejed, de visszanöveszteni nem tudod. Amit megtettél, amit elmulasztottál, amit rosszul mondtál — mind ott van mögötted. Nem javítható. És furcsa módon pont ettől lesz élhető.
-
Tudod, mi a közös a rossz hangulatban és a mocsárban? Minél többet vergődsz benne, annál mélyebbre süllyedsz. Ha legközelebb azon kapod magad, hogy órák óta ugyanazon rágódsz, itt az ideje váltani – de nem úgy, ahogy gondolnád.
-
-
-
-
-
-