A Wikipedia szerint: a nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja. Tényleg szükség van egy ilyen napra? Előljáróban még ennyit: ezt a bejegyzést a férfiaknak írtam.
“Nem volt ez mindig így…” — egy örökzöld mondat. Érvényes az élet minden területén, de maradva az aktualitásoknál: holnap nők napja. Mai formájában egy kedveskedős, virág és bonbon ajándékozós nap. Valamikor azonban (nem is olyan régen) nem, hogy virágot nem adtak a nőknek, kisebb fizetésük volt, mint a férfiaknak, pedig sokkal többet dolgoztak. Évszázadokig elnyomták őket, a rabszolgákból háziasszonyok lettek (modern rabszolgaság), majd “megengedték” nekik, hogy dolgozzanak, hogy szavazzanak, hogy érvényesek legyenek rájuk is ugyanazok a szabályok, amelyek a férfiakra érvényesek.
Elképzelni is nehéz számunkra ezt, igaz? Milyen jó, hogy ma ez már másként van, milyen jó, hogy ma már nincs különbség nő és férfi között! Hacsak nem nézünk kicsit mélyebbre… Vajon miért van az, hogy ezen a cuki napon, szintén a Wikipediát idézve: különféle civil szervezetek világszerte, a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak?
Mert nincs minden rendben. Férfitársaim:
Legyen ez a nőnap kicsit más, mint az eddigi években!
A kedveskedésen, virágosztogatáson kívül, tegyünk még egy plusz erőfeszítést! Ne legyen ez az egyedüli nap az évben, amikor kedvesek vagyunk párunkhoz, munkatársainkhoz. Legyen ez az a pillanat, amikor felidézzük, hányszor voltunk gorombák, tiszteletlenek vagy erőszakosak, hányszor éltünk vissza azzal a képzelt előjogunkkal, hogy mi férfiak vagyunk. Legyen világos: az egyetlen előjogunk, hogy állva intézzük el azt, amihez a nők leülnek. Ha erre úgy tekintünk, mint egy előjog, akkor legyen bennünk annyi emberség, hogy ami a célzóberendezés meghibásodásából mellément, feltöröljük.
Legyen ez az a pillanat, amikor észreveszed, hogy a legcsúnyábban azzal a személlyel bánsz, akit társadnak nevezel. Flörtölsz a virágárus lánnyal, megbámulod, majd kacsintasz a pincércsajnak, meghívod egy kávéra a csinos kolléganőt. Majd hazamész és egyetlen kedves szót nem szólsz ahhoz a személyhez, aki nap mint nap ebéddel vár, mos, takarít, rendet rak, mosogat, tanul a gyerekekkel, bevásárol és még sorolhatnám. Hazaviszel neki egy szál virágot március 8-án és úgy gondolod, hogy a számla ki van egyenlítve. Nem kellene ez fordítva legyen? Hívd meg a párod egy kávéra, vele flörtölj, neki kacsints és meglátod, előjön belőle újra az a lány, akibe valamikor beleszerettél. Megérdemli. És hidd el, megéri azt a picike erőfeszítést részedről.
Minden férfi disznó.
Igaz, de nem kell feltétlenül így lennie. Mi lenne, ha fordítva lenne? Ha minden nő lenne disznó? Nem, nem koca, értsd, ahogy kell. Mi lenne, ha te lennél az, aki nap mint nap munka után a házimunkát is elvégzed, kedvesen mosolyogva várod haza az asszonyt az ebéddel, ő bejön, odamorog neked valamit, kinyit egy sört és beül meccset nézni a kanapéra. Szünetben meg előveszi a mobilját és a Facebookon flörtöl valami 10 évvel fiatalabb pasival. Azt hiszem nem lennél túl boldog. De neked ezt szabad, neked ez a természetes, igaz? Ez így van rendben — így gondolod, vagy egyszerűen nem is gondolkodsz rajta.
Attól tartok, hogy az, akire mindez érvényes, nem fogja ezt elolvasni. De azért jól esett leírni. Ha egy embert is megérint, már megérte. Nem feltétlenül kell minden igaz legyen rád, de tudjuk, senki nem tökéletes. Biztos Neked is van javítanivaló az életedben, a párkapcsolatodban.
Tiszteld a nőket, tiszteld a párod!
Megérdemlik. Minden nap. Elsősorban azért, mert ha ők nem lennének, mi sem lennénk itt. Remélem erről eszedbe jutott édesanyád, mert ő is megérdemel bár egy csokor virágot! 🙂
Holnap nők napja. Tényleg szükség van erre a napra? Amikor kedvesek vagyunk a nőkhöz? Igen. Szükség van egy évben 365 ilyen napra.