Főoldal Élet A pénzközpontú világ csapdája, azaz minden a pénzről szól

A pénzközpontú világ csapdája, azaz minden a pénzről szól

C.S. Lazzar

Emlékezzünk vissza életünk első éveire. Vagy ha könnyebb, idézzük fel gyerekeink első éveit. Mivel telik el egy nap? A létfenntartó folyamatokon kívül (evés, ivás, alvás), az idő legnagyobb részében a kisgyerek játszik és ezzel egyidőben boldog. Aztán hirtelen minden megváltozik. Melyik ez a pillanat? Az első a napközibe vagy óvodába iratkozás napja. De az igazán gyökeres változást az első iskolai nap hozza. Vége a játéknak, komolyra fordult a világ.

Hallgasd meg (5:57 perc)
Olvasd el (6 perc)

Amikor a kisgyerek iskolába kerül, minden a feje tetejére áll. Már nincs idő játszani, keményen tanulni kell, különben:

  • buta maradsz, fiam! (buta vagyok?)
  • meg fogsz bukni
  • utcaseprő/wc-s néni leszel (jobb esetben)
  • ha nem tanulsz, az utcán végzed/éhenkórász/hajléktalan leszel

Aha, tehát erre megy ki a játék: a pénzre.

Minden a pénzről szól.

Jól ki van találva, csak éppenséggel nem azoknak, akik középen vagy azon alul vannak a társadalmi rétegekben. Azaz az emberek többsége. Nekik látástól vakulásig dolgozni kell a pénzért, mégsincs soha elég belőle. S ezt az élettapasztalatot adják tovább gyerekeiknek is. Ha nem tanulsz, buta maradsz, ha buta vagy, nem lesz munkád, ha nem lesz munkád, nem lesz pénzed, ha nem lesz pénzed, szegény leszel, ha szegény vagy, a végén hajléktalan leszel.

Lássuk, ennek az ellentéte hogy néz ki: ha tanulsz, okos leszel, ha okos vagy, lesz munkád, ha lesz munkád, lesz pénzed, ha van pénzed, gazdag leszel, és végén… valóra tudod váltani az álmaidat. Tudom, nagyon szélsőségesítettem, de lényegében valahogy így képzeljük el. Természetesen a legjobbat szeretnénk magunknak, amikor elindulunk ezen az úton, és a legjobbat szeretnénk a gyerekeinknek is. Csak valahogy mindig elveszünk az egész folyamatban. Elveszítjük a lendületünket, a sok akadály elveszi a kedvünket, és végül legtöbbünk feladja az álmait.

Végül már álmodni sem merünk.

Nemrég olvastam egy cikket, miszerint az iskola kiöli a kreativitást az emberekből. Einstein szerint pedig a kreativitás (a képzelet) többet ér, mint a tudás. És Einstein azért tett le egy-két dolgot az asztalra. De azt sem tehetjük meg, hogy nem járunk iskolába. Mert a rendszer megköveteli. Különben tényleg nem lesz munkahelyünk. Tehát: éhen halunk a végén.

Vajon tényleg ennyire egyszerű lenne? Igen, ennyire egyszerű, ha elfogadjuk azt, ami ránk van erőltetve. Szabad ember, szabad világban, azt csinál, amit szabad. De szabad mást is tenni, mint a tömeg.

Szerintem több hiba is van a fentiekben, a jó hír az, hogy ezek mindegyike javítható. Ha felismerjük a hibát, már félig meg is oldottuk a problémát.

A legfontosabb hiba: a pénz nem csupán egy egyszerű fizetőeszköz!

A pénz egy eszköz, amit meg kell tanulni kezelni. 

Nem tanítják az iskolában, sem egyetemen, nem tanítják a szüleink, egyszóval senki nem tanítja, pedig a tudás egy karnyújtásnyira van tőlünk: könyvekben évek óta megtalálható és ma már az internet segítségével még könnyebben hozzáférünk. Csak éppenséggel senki nem mondja el nekünk, hogy szükségünk van erre a tudásra. Leéljük az életünket úgy, hogy nem tanulunk róla semmit, pedig minden egyes napon használjuk.

Vegyünk egy hétköznapi példát: manapság szinte mindenki használ mobiltelefont. Van, aki arra az egyszerű dologra használja, amiért fel volt találva: telefonál rajta. Van, aki híreket olvas rajta, van, aki videókat néz, van, aki játszik rajta és van, aki még a pénzügyeit is azon intézi. Láthatjuk, hogy ugyanaz az eszköz, az egyén tudásszintjének megfelelően, több dologra is használható. Ugyanígy van ez a pénzzel. Mit mond erre a laikus? Na, persze. A pénz az egy nagyon egyszerű dolog: dolgozol és kapsz érte fizetést. Azt meg elköltöd azokra a dolgokra, amire neked van szükséged. És akkor miért van az, hogy van, akinek soha nem elég a pénz semmire, és van, akinek meg annyi van, hogy jótékonykodásból egy egész ország tartozását fizeti ki? Az egyik többet dolgozik, mint a másik? Jobb munkahelye van? Nem.

Az egyik azt gondolja, hogy ért a pénzhez, a másik meg tényleg ért hozzá.

Nyilván nem fogok most belemenni a részletekbe. A célom az, hogy kinyisd a szemed és időt szánj arra, hogy tanulj a pénzről. Ha megtanulod a pénzt kezelni, olyan lesz ez számodra, mint a biciklizés. Ha egy gödör felé haladsz, fordítod a kormányt és kikerülöd, ha szakadék közeleg, fékezel. Te döntöd el, hogy mikor mennyire mész gyorsan. És érvényes a szabály: ha nem tudod, gyakorolod, lassan beletanulsz. Amikor először ülsz biciklin, nem állsz neki egykerekezni.

De láttál már egy keréken száguldani sok embert, igaz? Szerinted ők úgy születtek, hogy ezt már tudták? Nem. Megtanulták. Ismétlem: a pénz egy eszköz, amit meg kell tanulni kezelni.

Egyébként meg pénzből rengeteg van a világon, több, mint amennyire bárkinek valaha szüksége lenne. Jut abból mindenkinek, neked is, bőven!

Sikert és boldogságot:

Kapcsolódó bejegyzések

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk. Elfogadom Mi ez?

Sikeresen feliratkoztál. És itt az ingyenes könyv:

Hiba történt az ellenőrzés során. Kérlek, próbáld újra. Ha nem sikerült, lépj velem a kapcsolatba, a kapcsolat oldal által.

C.S. Lazzar will use the information you provide on this form to be in touch with you and to provide updates and marketing.