Érdekesnek találom (érdekes alatt arra gondolok, hogy csalódással tölt el), hogy más szemében a szálkákat milyen jól látjuk, miközben a miénk tele van gerendákkal. Viták, veszekedések során mégis előszeretettel használjuk a fenti közmondást, anélkül, hogy egyszer is belegondolnánk: több, mint valószínű, ránk is érvényes.
Hallgasd meg (6:26 perc) ⇩
Olvasd el (6 perc) ⇩
Két történetet szeretnék megosztani veled. Lehet, hogy igaz történetek, lehet, hogy nem. De mindkettő ugyanarról a személyről szól.
Előbb azonban — elsősorban magam számára — tisztázni szeretném, hogy mi a célom ezzel a bejegyzéssel. Azt szeretném, ha mindenki egy kicsit magába nézne és (be)látná, hogy neki is vannak hibái. Nem is kevés. Ezzel eddig nincs is gond. Hiszen emberek vagyunk, nem vagyunk tökéletesek. Ha ismerjük a hibáinkat, tudjuk, hogy miken kell dolgoznunk, hogy jobb emberekké váljunk. És azt is szeretném, hogy ha belátnánk, azzal senkinek nem segítünk, ha piszkáljuk a hibáiért, ha a fejéhez vágjuk őket, ha azt próbáljuk éreztetni vele, hogy mi jobbak vagyunk, mint ő. Próbáljuk meg a jót látni! Mert mindenkiben van jó. Inkább emeljük ki a pozitív tulajdonságait, azokra figyeljünk és dicsérjük meg érte. A negatívakat meg bízzuk rá, hogy javítsa ki ő saját magának. Mutassunk jó példát neki, embertársainknak, gyerekeinknek! Ebből tud tanulni mindenki, még mi magunk is.
Az első történet
Géza cégvezető. Géza egy nap egy építkezési lerakatban vásárol, nagy tételben. Több bevásárlókosárra is szüksége van, hogy ki tudják tolni az árut. Két alkalmazottja is segít neki. Amikor pakolják fel az autóra az árut, Géza a számla szerint ellenőrzi a mennyiségeket. Egy adott ponton felcsillan a szeme: az egyik – nem is annyira olcsó – termékből egy darabbal több van a kosárban, mint a számlán. Kétszer is ellenőrzik és meggyőződnek róla: a kívánt mennyiség talál, viszont a számlán kevesebb van, tehát a pénztáros tévedett és egy darabbal kevesebbet ütött be a kasszába. Géza mosolyog a bajsza alatt. Mindent felpakolnak, aztán indulnak vissza a telephelyre. Útközben Géza, a cégvezető, a két alkalmazott előtt is, majd a céghez érve a többi alkalmazott előtt is eldicsekszik azzal, hogy mekkora szerencséjük volt. „Óriási kedvezményt kaptunk!” — meséli röhögve. A napnak vége, mindenki hazamegy, Géza rendkívül feldobódva, hiszen rendkívül jó napja volt.
A második történet
Telik-múlik az idő és Géza, a cégvezető, gyanakodni kezd egy alkalmazottjára, hogy meglopja őt, pontosabban a céget. Nem biztos a dolgában és nincs akit megkérdezzen róla, ezért kieszel egy csapdát. Nagyon büszke magára, teljesen biztos benne, hogy az alkalmazottja bele fog sétálni a csapdába. Amire készen van, szinte, hogy annak örülne jobban, ha igaza lenne. És így lesz. Igaza lesz. A csapda beválik, az alkalmazott a terv szerint cselekszik és Géza lecsap rá. Szembesíti az alkalmazottat, aki tagadja, amíg lehet, végül azonban belátja, hogy lebukott és beismer mindent. Azt állítja, hogy most fordult elő először, ráadásul valójában nem is ő vette el, hanem a másik fél figyelmetlenségéből került hozzá az a bizonyos dolog. Az ő hibája meg csupán annyi volt, hogy nem szólt róla, nem adta vissza. — De szólnod kellett volna! — hőbörög Géza, a cégvezető —, mert ezzel megkárosítottad a céget, megloptál engem és a kollégádat! Az alkalmazott bármit mond, Géza hajthatatlan, ez egy megbocsáthatatlan hiba volt, meg kell váljanak tőle. Az alkalmazott elveszti állását. Ezután Géza, a cégvezető, nagy beszédet tart a többi alkalmazott számára, értékekről, becsületről, őszinteségről, emberségről.
Röviden ennyi a két történet.
Ugye látjuk, hogy mit csinált Géza, a cégvezető? Hogyan piszkálta az alkalmazottak szemében levő szálkát, amit valójban ő tett oda. Ő, akinek akkora gerenda van a szemében, hogy kész csoda, hogy kilát tőle. Egyes pozícióban levő embereknek sokkal nagyobb felelősségük van, hogy jó példát mutassanak. Ugyanúgy érvényes ez például a szülőkre is, akik egyet mondanak és mást csinálnak. A gyerek nem a szavakból tanul, hanem a tettekből. Hiába mondod neki, hogy ne nyomkodja annyit a mobilját, ha a tiéd a tenyeredhez van ragasztva. Hiába mondod neki, hogy bánjon szépen az osztálytársaival, ha te folyton mocskolod a főnököd, a szomszédod, a bolti eladót, sőt még a házastársad is.
Azt kapsz, amit adsz.
Biztos vagyok benne, hogy Géza, a cégvezető nem gondolt bele, amikor az „ajándék” terméket nem vitte vissza. Nem gondolt bele, hogy valójában ő az, aki megkárosította a céget (úgy azt, ahonnan vásárolt mint a saját cégét), hogy a pénztáros vagy az árukiadó a zsebéből, a saját fizetéséből kell majd kifizesse a hiányt.
Jótett helyébe jót várj.
Ha jót szeretnél magadnak, mutass jó példát! Nemcsak a te életed változik meg, hanem körülötted mindenkié. A jó — de vigyázz, mert sajnos a rossz is — úgy terjed, mint egy vírus. Ezt a gyűrűzési hatást mutatja be remekül az alábbi videó:
Te látod saját szemedben a szálkákat? Esetleg a gerendákat?
Minden nap követünk el hibákat. A legfontosabb, hogy ezeket azonnal felismerjük és beismerjük — elsősorban saját magunknak —, kijavítsuk és tanuljunk belőle. Mindig ez kell legyen a sorrend: felismerés, kijavítás, tanulság. Így leszünk mindig egy fokkal jobbak, így tudunk jó példát mutatni másnak.
És így lesz jobb a világ, amiben élünk. Rajtam + rajtad = rajtunk múlik.
A lényeg: ne légy Géza!
Sikert és boldogságot: