Gyerekként tele vagyunk kérdésekkel. Kíváncsiságunk határtalan, minden érdekel, a legapróbb dolgoktól a legnagyobbakig. Sorban annyiszor tudjuk megkérdezni: „miért?”, hogy az még a legtürelmesebb felnőttet is kihozza a sodrából. Aztán valami történik, amitől mindez megváltozik. Felnövünk.
Hallgasd meg (4:28 perc) ⇩
Olvasd el (4 perc) ⇩
A felnőtt embernek válaszai kell legyenek és nem kérdései. De miért? Talán mert ezt várják el tőle. Gyerekként azt látjuk, hogy a felnőtt ember mindent tud. Aztán mi is felnövünk és rájövünk, hogy sokszor csak úgy teszünk, mintha mindent tudnánk. Átverjük a gyerekeinket, embertársainkat és sokszor még magunkat is. Pedig nem kell mindent tudni. Sokkal fontosabb, hogy tudjuk, hol kell keresni a válaszokat a kérdéseinkre. Ezt kellene megtanítani a gyerekeknek is. Mert a válaszokat mindig meg lehet találni valahol. Régen a könyvekben, ma meg az interneten. De ami még fontosabb: az emberek fejében. Hiszen minden könyv, minden internetes honlap az emberek gondolataiból íródott. Tehát nagyon fontos, hogy kérdezzünk, ha valamit nem tudunk. Természetesen az is lényeges, hogy kitől, mit és hogyan kérdezünk.
A felnőtt ember nem kérdez túl sokat (legalábbis hangosan). De miért? Mert fejben sok kérdést megválaszol magának. Emiatt gyakran jár úgy, mint a viccben a nyuszika, aki a medvétől fűnyírót szeretne kölcsönkérni. Másrészt, mert attól tart, hogy mit gondolnak más emberek róla, ha ő kérdez. Talán azt is gondolja, hogy tudnia kellene a válaszokat. Lásd az előző bekezdést: nem kell (és gyakorlatilag lehetetlen) mindent tudni!
„Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi.” – Einstein
A felnőtt ember már csak ritkán kíváncsi. De miért? Mert aki kíváncsi, az hamar megöregszik. S mert aki kíváncsi, az hamar kukkol. Nem akarunk kukkoló vén trottyok lenni. Viccet félretéve, mert rohanunk és nincs időnk kíváncsinak lenni. Időpazarlás. Mert befásultunk és már csak azok a dolgok érdekelnek, amelyek a túlélésünkhöz fontosak. A kíváncsiság nem tartozik ide. Még egy dolgot tisztázzunk: a pletykatémák nem az egészséges kíváncsiság kategóriájába tartoznak. Ha inkább arra vagy kíváncsi, hogy „ki-kivel-mikor-és-hol?”, mintsem arra, hogy „értem, hogy villanymotor, de mi hajtja?”… Tudom, érdekesebb, meg lehet róla pletykálni. A villanymotort meghajtó mágnesekről és tekercsekről meg nem. Ilyen egyszerű.
De tudatában vagy annak, hogy az előbbitől semmi sem változik meg a te életedben, míg az utóbbi téged gazdagít? Minden tudástól több leszel és csak így érheted el a saját magad legjobb változatát. Ha szeretnél több lenni, mint ami jelenleg vagy, ez az út vezet oda. Soha ne veszítsd el az ártatlan gyermeki kíváncsiságodat.
Einstein köztudottan egy zseni volt. De mitől volt az? Mert olyasmiket alkotott meg a puszta gondolataival, amit mi emberfelettinek találunk. De nem volt semmilyen szuperereje. Ezt ő maga mondta el. Csupán nagy kérdései voltak, meg ritka szokásai. Végtelenül kíváncsi volt mindenre és nap mint nap azon fáradozott, hogy egy kicsit többet megértsen a világról, az emberekről, saját magáról. Ha te is elindulsz ezen az úton, elég hamar rájössz, hogy rendkívül izgalmas!
Te lehetsz a következő Einstein! Ráadásul neked hatalmas előnyöd van, hiszen egy olyan világban élsz, ahol az információ egyetlen kattintásra van tőled. Én azt javaslom, hogy minél több dimenzióban igyekezz magadba szívni az információt: ne csak videókat nézz, hanem olvass is és ne csak a laptopon, hanem valódi könyveket. Meg kérdezz! Kérdezz sokat, sok mindenkitől. Az emberek feje aranybánya, ahonnan kérdésekkel lehet előásni a kincseket.
Sikert és boldogságot: