Gyakran halljuk szüleinktől, barátainktól és még motivációs előadóktól is a biztatást, hogy legyünk önmagunk. Sokan kifogásként értelmezik ezt és használják is előszeretettel, azt hajtogatva, hogy ők már csak ilyenek, ezen nem lehet változtatni. Mi a különbség a kettő között?
Hallgasd meg (2:19 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
Ha azt mondja neked valaki, „légy önmagad”, elsősorban arra próbál biztatni, hogy ne légy képmutató, ne hazudj arról, aki vagy, vállald fel az éned, légy büszke magadra, mert jó vagy, elég vagy. Teljes mértékben pozitív értelemben mondják neked ezt.
Amikor valaki azt mondja magáról, „én már csak ilyen vagyok…”, az esetek többségében egy hiányosságát vagy valamilyen rossz szokását próbálja a fenti kifogással megvédeni. Talán meg is van győződve róla, hogy a génjeibe van kódolva és nem lehet azon változtatni. A valóság azonban az, hogy az ember képes megváltozni. Képesek vagyunk leszokni rossz szokásainkról, meg tudunk tanulni új dolgokat, pótolhatjuk hiányosságainkat. A legújabb epigenetikai kutatások szerint még a génjeink is újrakódolhatók! A kifogás valójában nem a szóban forgó tulajdonságra vonatkozik, sokkal inkább a gyengeségre, az akaraterő hiányára, hogy megváltozzon
Ha valamit igazán el akarsz érni, akkor találsz rá módot. Ha nem, akkor találsz rá kifogást.” – Jim Rohn
Te viszont már tudod, hogy nincs olyan, hogy ez vagy te és ezen nem lehet változtatni. Bármi lehetséges, ha elszánod magad. Nem veszíted el önmagad attól, hogy megszabadulsz káros szokásaidtól, vagy megtanulod pótolni azt, amiben nem vagy még elég jó. Ettől csak egyszerűen jobb ember leszel. De még mindig te maradsz.
Sikert és boldogságot: