Főoldal Boldogság Nem az számít, hogy mi történik veled, hanem az, hogy miként reagálsz rá

Nem az számít, hogy mi történik veled, hanem az, hogy miként reagálsz rá

C.S. Lazzar
Nem az számít, hogy mi történik veled, hanem az, hogy miként reagálsz rá

Azt szeretném ma megosztani veled, ami eddigi életemben az egyik legnagyobb pozitív változást hozta. Néha ugyanis egészen apró dolgok miatt vagyunk képesek „feltűrni az orrunkat”. Időnként csak egy szikra kell, és robban a bennünk alvó dühös óriás, mint abban a régi filmben, a cuki kis gremlin, aminek csak egy vízcsepp kellett, hogy romboló szörnnyé változzon. És ez a sok apró bosszúság egészen kellemetlenné tudja tenni a mindennapjainkat.

Hallgasd meg (5:41 perc)

Olvasd el (5 perc)

Az élet nem mindig könnyű. Mindenkivel történnek nemkívánatos dolgok, mindenkinek van néha oka panaszra, mindenkivel megesik, hogy veszít vagy elveszít. A különbség az, hogy ki hogyan reagál az élet eseményeire, nehézségeire. 

A reaktív ember

Voltál már úgy, hogy a borús, esős időtől rossz kedved lett? Használtad már az autó dudáját arra, hogy egy másik sofőr felmenő szülőjének foglalkozását emlegesd? Mondtad már azt valaha, hogy „XY annyira idegesít”? 

Többek között ezt jelenti reaktívnak lenni, azaz egy külső körülmény határozza meg azt, hogy te mit érzel vagy hogyan viselkedsz. Mit mond erre a reaktív ember? „Ez van, nem tudok mit tenni ellene.” De nem kell feltétlenül így lennie.

Ha XY idegesít, nem XY-nal van a probléma, az időjárásnak valójában semmi köze nem kellene legyen ahhoz, hogy érzed magad, és tény, az utak tele vannak barom sofőrökkel. Ugyanakkor az is tény, hogy semmit sem változtat ezen az, hogy te ledudálod őket, ráadásul ettől egész biztosan nem fogod te sem jobban érezni magad (bár azt gondolod, hogy de, igen).

Az idegesítő emberek

Mindenki életében van legalább egy olyan személy, akitől szétdurran az agyunk. De valójában mi történik? Nem ő hergel bennünket, hanem mi hergeljük saját magunkat. Folyamatosan arra figyelünk, ami zavar, és egyre inkább felhúzzuk magunkat. És változik ettől valami, azon kívül, hogy bosszúsak leszünk órákig? 

Az időjárás

Nem tagadom, néha engem is lehangol, amikor már napok óta nem láttam napsütést. De azt is észrevettem, hogy ha nem figyelek az időjárásra, máshova teszem a fókuszomat, akkor nem hat meg, hogy épp esik vagy pont vénasszonyok potyognak, a kedvem ugyanolyan jó, mintha épp hét ágra sütne a nap.

A végtelen lista

A fenti két dolog csak egy parányi része annak a végtelen listának, amelyen olyasmik szerepelnek, amelyek hasonló hatással lehetnek ránk. Lehetnek? Vagy vannak? Hát itt van a kutya elásva. 

Az ösztönös reakció

Emberi létünk alapja, hogy tudattal rendelkezünk. Ebben különbözünk az állatoktól, akik egytől egyig ösztönből cselekszenek. Tudatunk és döntési szabadságunk ellenére, mi emberek is gyakran, sőt nagyon gyakran ösztönösen teszünk dolgokat. Például rossz lesz a kedvünk, ha már megint esik az eső. Vagy felhúzzuk magunkat XY idegesítő szokásain. Ilyenkor előjön belőlünk az állat, vagy ha úgy tetszik, az ősember. Nem, nem úgy értve, hogy bevadulunk, hanem, hogy ösztönösen reagálunk. 

Milyen lenne, ha szabadon eldönthetnénk, hogy jó vagy rossz kedvünk legyen attól, hogy épp milyen az időjárás? Milyen lenne, ha szabadon eldönthetnénk, hogy XY hülyeségeitől felmérgelődünk vagy sem? Hú, az nagyon jó lenne, igaz?! Hát nagy hírem van: így is van, szabadon eldönthető! 

A döntés szabadsága

Ha azt mondom neked, hogy most, miközben ezt olvasod, állj egy lábra, kezdj ugrálni és közben mondd hangosan, hogy hülye vagyok, hülye vagyok, megtennéd? Miért nem? Hát mert nincs ekkora hatalmam feletted. Neked viszont teljes hatalmad van a saját döntéseid felett.

Ha azt mondom neked, hogy mérgelődj fel és mássz a falra, megteszed? Miért nem? 

S ha XY már megint azt az idegesítő dolgot csinálja, miért idegesedsz fel? Miért mászol falra? Megmondom én miért: mert nem döntesz, hanem ösztönből reagálsz. Pedig dönthetnél. Dönthetnél mondjuk úgy, hogy nem hat meg, mert nem éri meg neked, hogy mérgelődsz. Vagy dönthetnél úgy, hogy elbeszélgetsz XY-nal és elmagyarázod neki, hogy mennyire idegesít téged az, amit csinál. Dönthetnél még ezerféleképpen, de te mindig ugyanazt az ösztönös reakciót választod. Nem használod ki a döntés szabadságát.

Pedig egy inger (XY idegesítő szokása) és egy reakció (te felmérgelődsz) között ott van a döntés szabadsága. Mindig, kivétel nélkül minden esetben érvényes: a döntés a tiéd. 

A proaktív ember

Két dolgot kell szem előtt tartani:

  1. van, ami felett semmi hatalmunk nincs, például az időjárás. Ezeket el kell fogadni úgy, ahogy vannak és arra figyelni, azzal foglalkozni, amit képesek vagyunk befolyásolni.
  2. van, amit képesek vagyunk befolyásolni. Például lehet beszélgetni XY-nal az idegesítő szokásairól, és talán megváltoztatja azokat. Ha meg nem, akkor megint az első kategória érvényes: nincs hatalmunk fölötte, tehát elfogadjuk úgy, ahogy van. 

Eddigi életem egyik legnagyobb felfedezése volt megtanulni mindezt. Atyaég! Szabadon eldönthetem, hogy mikor és min húzom fel magam?! Hogy teljes mértékben én felelek a gondolataimért, tetteimért, sőt az érzéseimért is?! Ennyire felszabadultnak soha nem éreztem magam azelőtt. 

Ha többet szeretnél erről megtudni, ajánlom figyelmedbe Stephen Covey A kiemelkedően sikeres emberek hét szokása című könyvét. 

Sikert és boldogságot:

Kapcsolódó bejegyzések

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk. Elfogadom Mi ez?

Sikeresen feliratkoztál. És itt az ingyenes könyv:

Hiba történt az ellenőrzés során. Kérlek, próbáld újra. Ha nem sikerült, lépj velem a kapcsolatba, a kapcsolat oldal által.

C.S. Lazzar will use the information you provide on this form to be in touch with you and to provide updates and marketing.