A reggeli rutinom része egy tíz perces meditálás, aminek a vége gyakran igazán különleges számomra. Úgy érzem, mintha egy sötét szobában lennék, ahol nincs hang, nincs kép, és mintha még testem sem lenne. Furán hangzik, viszont csodálatos tapasztalat.
Hallgasd meg (2:48 perc) ⇩
Olvasd el (3 perc) ⇩
Először is: nem tudok meditálni, és ez a bejegyzés nem a meditálásról szól
Semmi különöset nem teszek, csak lehunyom a szemem és figyelek, előbb a külső zajokra, majd a belsőkre. Ellenőrzöm gondolatban a testemet, a fejem búbjától a lábujjamig, és igyekszem észrevenni, ha valami nincs rendben. Aztán egy fókuszálási gyakorlat következik, végül pedig jön a kedvenc részem: szabadon engedem a gondolataimat, azt mondom az agyamnak, gondolj, amire csak akarsz, szabad vagy. Ilyenkor gyakran van az az érzésem, hogy egy sötét szobában vagyok, ahol se hang, se kép nincs, én meg hihetetlenül jól érzem magam, pedig mintha még testem sem lenne. Valahányszor sikerül ezt az élményt előidézni (fogalmam sincs, hogyan…), utána kivétel nélkül mindig fenomenálisan érzem magam.
Mi történik, amikor lehunyjuk a szemünket?
Ma reggel is lehunytam öt percre a szemem, de mielőtt végigmentem volna a gyakorlatokon, szöget ütött a fejembe a fenti kérdés és eszembe jutott egy idézet:
A legszebb dolgokat az életben nem lehet látni, sem megérinteni. A szíveddel kell érezned őket.” – Helen Keller
Félbehagytam a meditálást, mert túlságosan elkalandoztak a gondolataim. Én nem tudom, te hogy vagy vele, én viszont valahányszor lehunyom a szemem, csupa jó dolgok történnek velem. Például alszom. Leggyakrabban ezt teszem, ha csukva van a szemem.
Habár tudom, hogy fontos az alvás és igazán jót tesz a testnek és az elmének a pihenés, nem ez a legjobb benne, hanem amikor álmodok. Elég gyakran szoktam álmodni és csak ritkán rosszat. Szeretek álmodni, sőt gyakran álmodozok is.
És nagyon szeretek nevetni! Tudod, mit csinálok, amikor elfog az az igazán mély, arcizom-fájdalmat okozó kacagás, amitől a könnyem is kicsordul? Bizony! Behunyom a szemem.
De a legeslegjobb dolog, amit lehunyt szemmel teszek: megölelem vagy megcsókolom életem párját. Talán azért, mert szeretnék közelebb kerülni ahhoz, amit nem látok és nem tudok megérinteni, viszont érzem ott mélyen legbelül.
Sikert és boldogságot: