A félelem természetes és alapjában véve jó dolog, hiszen (részben) a félelemnek köszönhető, hogy ma itt vagyunk és élünk. Ha őseink félelem nélkül császkáltak volna a nagyvilágban, a vadállatok kiirtották volna az emberiséget. Viszont nem mindegy, hogy félsz egyes dolgoktól, vagy a félelem irányítja az életed.
Hallgasd meg (5:45 perc) ⇩
Olvasd el (6 perc) ⇩
Rengetegen úgy élik le az életüket, hogy az anyósülésen kuksolnak, miközben a félelmeik kormányoznak. A fókusz azon van, hogy elkerüljenek minden botlást, akadályt, és semmiképp ne hajtsanak be olyan útra, ami ismeretlen. Döntéseiket annak függvényében hozzák meg, hogy mennyire vannak biztonságban.
Félünk a szegénységtől. Félünk a kiközösítéstől. Félünk az elutasítástól. Félünk a kudarcoktól. Félünk a megszégyenüléstől. Félünk a magánytól. Félünk a betegségektől. Félünk a haláltól.
Mindezeknek az eredménye pedig nem más, mint a boldogtalanság, szorongás, stressz, pánikrohamok vagy akár depresszió, önmegsemmisítés.
Hol van az a határ, ameddig a félelem egészséges, és ahol már káros az életedre nézve?
Annak a szemszögéből, aki félelemből nem tesz meg (vagy tesz meg) valamit, nehéz eldönteni, hogy ez a félelem valós vagy sem. Természetesen ő úgy látja, hogy a félelme megalapozott. Ha kételyei vannak, akkor azt gondolom, hogy nagyon jó úton halad a felismerés felé. Ilyenkor van néhány trükk, amelyekkel kizökkenthetjük magunkat a félelem uralma alól.
- Figyelj valami másra. Amikor bent vagy a szekrényben, nehéz, sőt, lehetetlen megmondani, hogy milyen kívülről a szekrény. Tereld el a figyelmed valamivel: sétálj egy negyed órát a szabad levegőn, igyál meg egy teát, hívd fel egy barátodat és beszélgessetek tíz percet.
- Mi lehet a legrosszabb? Képzeld el, hogy mi lehet a legrosszabb, ami történhet. Mondjuk egy szívroham? Próbáld elképzelni, milyen szívrohamot kapni. Nem fog sikerülni. Ez az érdekes a félelemmel kapcsolatosan: minél inkább üldözöd, annál jobban iszkol előled.
- Nem kell minden tökléletes legyen. Ha perfekcionista hajlamú vagy, írd ezt fel egy papírra, vedd elő és olvasgasd el néhányszor. A szándékosan beiktatott baki segít ellazulni és felismerni, hogy az életben nem minden tökéletes, de pont attól szép úgy, ahogy van.
- Lélegezz. Ha nagyon eluralkodik rajtad a félelem, esetleg pánikszerű tüneteket mutatsz, gyorsul a szívverésed, izzad a tenyered, kezd elsötétülni előtted a világ, lélegezz! Helyezd a tenyered a gyomrod fölé és kezdj mélyen lélegezni. Lassan be, lassan ki. Érezd a tenyereddel, ahogy fel-alá mozog a hasad. Esetleg számold a légzéseket egytől tízig, majd vissza. Belégzés… egy… kilégzés… kettő…
- Hívd ki a félelmed. Néha az segít, ha szembenézel a félelemmel. Megvizsgálod az okát, bizonyítékot keresel rá, hogy jogos a félelmed. Minél inkább be akarod bizonyítani, hogy igazad van, annál inkább ráébredsz, hogy alaptalan a félelmed.
- Nézz szembe vele. Minél inkább próbálod elkerülni a félelmeidet, annál inkább üldözőbe vesznek ők téged, annál nagyobb hatással lesznek az életedre. Ha szembenézel velük, zsugorodnak. Ha határozott vagy, egyszerűen eltűnnek.
- Menj a boldogság szigetére. Az életben sokszor szükség lehet erre a kis szigetre, ahol minden rendben van, minden olyan, amilyennek lennie kell. Hol lehet ez a hely? Azt csak te tudod, a te képzeleted szüleménye. Hunyd le a szemed, és képzeld el ezt a helyet, minél részletesebben. Valahányszor érzed, hogy a félelem hatással van rád, hunyd le a szemed, és utazz el a szigetre. Addig maradj ott, amíg ellazulsz.
- Beszélj róla. Egyedül lenni a félelmeiddel a legijesztőbb dolog tud lenni a világon. Ha megosztod valakivel, mintha máris zsugorodna egyet a félelem. Nem kell rögtön pszichológusra gondolni, sokszor elég, ha megosztod a pároddal vagy egy jó barátoddal.
- Fogadd el őket. Sokan, túl sokan, az alkoholt vagy a drogokat hívják segítségül. Ezzel viszont csak rontanak a helyzeten. A helyes út az, ha elfogadod, hogy természetes, ami veled történik és alkalmazni kezded a számodra leginkább működő technikákat. Gyakran nagyon egyszerű a megoldás: egy kiadós alvás, egy kis séta vagy egy tábla csoki.
- Jutalmazd meg magad. Ha sikerül kicsit is szembenézned a félelmeiddel, megérdemelsz egy kis jutalmat. Adj meg magad valamit, ami neked jól esik, legyen az egy masszázs vagy egy kis édesség, de legyen tudatos: azért kapod most ezt, mert szembenéztél a félelmeddel.
Nem az a dicsőség, hogy soha nem esel el, hanem hogy ha felállsz, valahányszor elesel.”
Az élet telis-tele van kalandokkal és csupa szép élménnyel, véleményem szerint félelemben élni az egyik legnagyobb veszteség, amit okozhatunk saját magunknak. Be kell látnunk, hogy azzal sokkal többet ártunk magunknak, ha megpróbálunk minden akadályt kikerülni, minden bajt megelőzni. Nem baj, ha az ember néha elesik, így tanulunk meg járni. És sokkal fontosabb azt megtanulnunk, hogyan kell esni és hogyan kell újra felállni. Ezt meg másképp nem lehet, csak ha elfogadjuk, hogy néha bizony el fogunk esni. Csak így juthatunk el oda, hogy már nemcsak bukdácsolunk óvatosan, hanem sprintelünk, ugrálunk, egy lábon szökdécselünk. Ha félünk, mindezeket nem tapasztalhatjuk meg.
Merj élni, hiszen csak úgy lehetsz igazán boldog!
Sikert és boldogságot: