Mit kell tenned ahhoz, hogy megkapd, amit szeretnél?

Hétfőn reggel korábban kelsz fel két órával, mert egy nagyon fontos megbeszélésre kell menned. De alighogy kikeltél az ágyból, rátaposol egy legódarabkára, amit a fiad felejtett ott. A nyilalló fájdalom váratlanul ér, és hatalmasat ordítasz, felzavarod az egész házat. Nem csoda, hogy mindenki zsémbes lesz veled, hiszen még két órát aludhattak volna, így az sem csoda, hogy alig várod, hogy kimenj az ajtón és autóba ülhess. 

Végre sikerül mindent és mindenkit elrendezni, veszed a táskád és irány az autó. Kilépsz az ajtón, és látod, hogy az autó nagyon fura szögben áll. Közelebb mész és… hihetetlen… gumidefekt. Még szerencse, hogy idejében felkeltél! Nekigyürkőzöl, s a legnagyobb erőfeszítéseid ellenére is, egy órába telik, míg sikerül lecserélni a kereket. Rohansz vissza, tusolsz, tiszta ruhát veszel, az órára pillantasz és látod, hogy ha belehúzol, még odaérsz időben. 

Be az autóba, ki a forgalomba, pontosabban a dugóba, hiszen telibe találod az iskolába igyekvő tömeget. Dudálás, káromkodás, semmi nem segít. Ha a jobb sávon mész, a bal halad gyorsabban, ahogy átfurakodsz, a bal sáv halad el melletted. Az óra meg esztelen sebességgel ketyeg. Alig egy perccel a találka előtt megérkezel a parkolóba, ahol magad sem hiszed el: van egy szabad hely. Gyorsan elé húzol, hogy tolass vissza, de az a vacak kapcsolókar nem akarja bevenni a tolatót. Kerreg, kattog, s végre bent van. Tükörbe nézel és indulnál, amikor a szemed láttára beáll egy köcsög a helyedre. Kiugrasz, ordibálsz, mutogatsz, de a másik fel sem veszi. Közben rájössz, hogy mindjárt lekésed a találkádat, ezért bezárod az autót, ott hagyod, ahol van, és felrohansz az irodaházba. 

Az utánad kiabáló kapusról tudomást sem veszel, a felvonót meg sem próbálod, rohansz és meg sem állsz a második emeleti iroda ajtajáig, ahol szembetalálod magad egy cetlivel. Rögtön megakad rajta a szemed, hiszen neked van címezve. A neved alatt meg azt olvasod: „Sajnálom, de valami közbejött. Kérem ne keressen, majd én hívom!” Hihetetlen. 

Lekullogsz a lépcsőn, s már ott hallod, hogy valaki éktelenül dudál. Akit beszorítottál az autóddal, ki van kelve magából, ha nem sietsz, még kapsz egyet. Teljesen kiábrándulva az irodába mész, ahol úgy tűnik, a pechsorozat folytatódik. 

Először a kávéfőző adja be a taccsot, semmiképp sem akar neked kávét adni. A hibaüzenetből úgy tűnik, hogy nem kap vizet, ezért bemászol a szekrény alá, és ellenőrzöd a csapokat. De alig érsz hozzá, a csap a kezedben marad, a víz pedig a szemedbe spriccol. Próbálod visszatenni a csapot, de esélyed sincs, pillanatok alatt ellep mindent a víz. Szerelőt hívtok, a kár tetemes… És még nincs vége a napnak. Minden, ami csak lehet, rosszul sül el. Ennyire még soha nem vártad, hogy véget érjen a nap. 

Úgy menekülsz haza, mint a kisgyerek az első óvodai napról. S alig lépsz be az ajtón, a feleséged széles mosollyal üdvözöl. „Á, de jó, hogy megjöttél, már nagyon vártalak!” – Már sejted, hogy ennek sem lesz jó vége, de mégis megkérded: „Igen, szívem, miért?” „Hát mert ma van az a nap!” „Melyik nap?” – kérded ártatlanul, közben zakatol az agyad, hogy mit felejthettél el. „Ó, csaknem felejtetted el, édesem?” – simul hozzád az asszony. – „Hát hetek óta készülünk rá!” – Ajaj. Ebből baj lesz. De nem tehetsz mást, kérdőn tekintesz rá. „A garázs, drágám, ma van a nap, amikor végre kitakarítjuk a garázst!” „Ó, nem, szívem, nem ma, ma igazán nem megy, rohadtul fáradt vagyok, a lehető legrosszabb napom volt, nincs ma nekem erre energi…” – és mielőtt befejezhetnéd a védőbeszédet, megszólal a telefonod. 

Válaszolsz, hiszen a legjobb barátod hív. „Szevasz, öregem! Nem fogod elhinni, de sikerült két jegyet szereznem a ma esti meccsre!” – meséli lendületesen, és te tényleg nem hiszed el, mert hetek óta nem lehet kapni már jegyeket, de ő folytatja: „Egy fogadáson nyertem, és alig van negyed óránk, hogy odaérjünk, úgyhogy két perc múlva ott vagyok a házad előtt! Ha van kedved hozzá…” – S akkor végre te is szóhoz jutsz: „Ha van kedvem hozzá? Hát ez… fantasztikus öregem! Hogyne lenne kedvem hozzá?! Egy perc és kint vagyok!”

Érdekes. Mindig van energiánk, hogy megtegyük azokat a dolgokat, amiket meg akarunk tenni. Ha olyasmi történik velünk, ami nem tetszik, egyre lejjebb és lejjebb toljuk magunkat a lejtőn. És az is érdekes, hogy szinte már várjuk, hogy mi fog még rosszul elsülni. Minden. Mintha egy láthatatlan erő azon dolgozna, hogy nekünk legyen igazunk, és pocsék napunk lesz. Sőt, így lehet egészen pocsék hetünk, hónapunk, évünk, sőt az egész életünk pocsék lehet, ha úgy akarjuk. Ki akarná ezt?

A fenti történet így vagy úgy már mindenkivel megtörtént. Biztos vagyok benne, hogy te is voltál már abban a helyzetben, hogy képtelen voltál megtenni valamit, amiről tudtad, hogy meg kellene. Az is lehet, hogy megígérted, megtörténhet, hogy már rég készültél rá, és az is megeshet, hogy megbízott vele a felettesed. A lényeg az, hogy egyszerűen nem volt kedved, hangulatod, erőd, energiád még ahhoz sem, hogy hozzáfogj. Már csak a gondolatától lefáradtál.

Az igazán sikeres ember tudja: ahhoz, hogy meg tudja tenni azt, amit szeretne és amikor szeretné, meg kell tennie előbb azt, amit kell, ha van kedve hozzá, ha nincs.

Megmagyarázom: tegyük fel, ma délután csörög a telefon és a legjobb barátod hív, hogy van két jegyük a Bahamákra. Minden ki van fizetve, két hét nyaralás, teljes luxus, all-inclusive, ők személyes okok miatt nem tudnak menni, és az utazási iroda már nem téríti vissza a befizetett összeget. De nem baj, ők megengedhetik maguknak ezt a „veszteséget”, sőt szívesen átadják a helyüket. Soha vissza nem térő alkalom, tehát nem csoda, hogy a pároddal örömujjongásban törtök ki. De néhány pillanat múlva az arcotokra fagy a mosoly, mert kezdenek eszetekbe jutni a különböző kötelességek, vállalások, munkahely, határidők, satöbbi. 

Mielőtt azonban teljesen lankadna a lelkesedésetek, a párodnak jön egy ötlete: mi lenne, ha holnap mindent megoldanátok, amit a következő két hétben kellene. Lehetetlen küldetésnek tűnik, de az estét azzal töltitek, hogy összeírtok és megterveztek mindent, és bármennyire hihetetlen, éjfélre összeáll az elképzelés: igenis meg lehet csinálni! Tudjátok, mi a dolgotok, tudjátok, kit mivel kell megbízni, kit mire kell megkérni, delegáltok, dolgoztok, akár egy gép, és másnap estére úgy értek haza: minden terv szerint sikerült, már csak csomagolni kell, és reggel lehet indulni két hétre a Bahamákra. 

Az igazán sikeres ember tudja: ahhoz, hogy meg tudja tenni azt, amit szeretne és amikor szeretné, meg kell tennie előbb azt, amit kell, ha van kedve hozzá, ha nincs. Azaz ahhoz, hogy elutazhass két hétre a Bahamákra, előbb rengeteg olyan dolgot meg kellett tenned, amihez egyébként nem lett volna kedved, hangulatod, erőd, energiád. 

A megfelelő motivációval nincs lehetetlen. A motiváció azonban nem jön magától. A motiváció a célokkal együtt születik. Amint megvolt a cél, azaz menni a Bahamákra, megszületett a motiváció, azaz meg kell oldani a két hetes feladatokat egy nap alatt.

Az ember számára a cél nem csak egy tábla színes körökkel, hanem egyben az iránytű és az üzemanyag.”

Egyértelmű tehát, hogy az ember életében a célok alapvető fontosságúak. A célok adnak értelmet mindennek. A cél mutatja meg neked, hogy merre kell menj. A cél adja a motivációt, vagy ha úgy tetszik, a lendületet, hogy reggelente kipattanj az ágyból. 

A célokat mi magunknak kell megalkossuk. De hogyan alkoss célokat? És melyek a további teendőid? Mert tudod, a cél egy olyan álom, amihez van egy terved és van határideje. Többek között erre adok gyakorlati tanácsokat és használható eszközöket a Sikert és boldogságot videósorozatomban, amelynek első epizódját megtalálod itt: https://youtu.be/bSir9LLG2eo. A további videókat pedig keresd a Youtube csatornámon: https://cslazzar.com/u/n

Sikert és boldogságot: