Igen, akkor, abban a pillanatban azt gondoljuk, hogy az a legfontosabb. Én azt gondolom, hogy az igazi probléma nem maga a probléma, hanem hogy nem látjuk a fától az erdőt. Hogy csak akkor vesszük észre mindazt, ami igazán fontos, amikor már nincs.

Akkor értékeljük azt, ami valójában fontos, amikor már késő.”

Olvastam egy szívszorító történetet körülbelül két héttel ezelőtt, és mostanáig érlelődött bennem a dolog. A Cloudability platform alapítója, J.R. Storment írta személyes blogjában, hogyan vesztették el három fiúkból az egyiket. A blogbejegyzés itt olvasható (angol nyelven). 

Négy következtetést vontam le:

1. Az élet túl rövid és nem lehet kiszámítani, kinek mikor ér véget.
2. Meg kell állapítani, hogy mik azok a dolgok, amelyek igazán fontosak számunkra.
3. Szabályokat, irányelveket állítani fel a 2. pont alapján.
4. A 2. pont függvényében értékelni a problémákat, hogy ne csináljunk bolhából elefántot.

Ha tegyük fel én azt mondom, hogy az egészségem és a szeretteim a legfontosabbak számomra, akkor a szabályok valahogy így néznének ki:

• Vigyázz az egészségedre!

1. 1. 1. Sportolj minden nap!
      2. Csak olyasmit egyél és igyál, ami nem árt az egészségednek!
      3. Kerüld a stresszt!

• Ápold a kapcsolatot a szeretteiddel!

1. 1. Tölts minőségi időt a szeretteiddel!
   2. Amikor velük vagy, légy velük (nincs telefon, tévé)!
   3. Ha vita, nézeteltérés van, jusson eszedbe: az élet rövid! 

Azért van szükség a szabályokra, mert azok nélkül hiába állapítom meg, hogy mi a fontos, mert ha épp megkívánom a kólát csipsszel, meg fogom enni. Ha nem figyelek oda, a mindennapok zűrzavara átveszi az irányítást az életem felett, és nem jut időm a szeretteimre. Vagy ha velük is vagyok, valójában a telefonomon lógok, mert ott ragad a figyelmem a céges teendőkön. A szabályok egyszerűek, tömörek, és úgymond rákényszerítenek, hogy a helyes utat válasszam, ami hosszú távon meghálálja magát.

És a legfontosabb: 

Értékeld, amid van, amikor van, ameddig van!”

Sikert és boldogságot: