A fókuszálás számomra azt jelenti, amit egy (komolyabb) fényképezőgép is tesz, amikor fókuszál: az, ami fontos, tüköréles, minden más pedig elmosódott, szinte kivehetetlen a szem számára.

Bevallom: a lehető legrosszabb voltam, amikor csak egy dologra kellett figyelni. Kreatív, vagy mondjam ki tisztán, álmodozó vagyok. Nyitott szemmel vagyok képes tervezni, képzelődni, elmélkedni, úgy, hogy közben megáll körülöttem a világ. Szinte észre sem veszem, hogy hozzám szólnak. Azt gondolnád, ez egy remek képesség, talán pont ez a fókuszálás. Nos, nem. Ugyanis ez a képességem egy másik helyzetben igencsak hátránynak számít. Mert bármit tettem, ugyanez történt, álmodoztam. Írtam egy bejegyzést, és közben szárnyaltak a gondolataim száz másik irányba: bútort terveztem, kirándulást szerveztem, az ebéden agyaltam, és így tovább. Régebb így volt, ma már kicsit jobb a helyzet. 

Bizonyára más is van ezzel így, és talán nem is zavarja. Én viszont tudtam, hogy nekem ez így hosszú távon nem lesz jövedelmező. Az álmodozás szép és jó, de nekem cselekednem kell. Tehát megoldásokat kerestem. 

Először is szembenéztem a problémákkal. Mi az, ami a saját gondolataimon kívül elvonja a figyelmem? Úgy gondoltam, hogy a digitális világ, a telefon, laptop, tablet. És amikor utánaolvastam, egy igencsak meglepő statisztikával találkoztam: 2018-ban az átlag amerikai napi több, mint 12 órát töltött digitális média előtt. Nem vagyunk Amerikában, de ez az adat aligha jobb nálunk… Magamat vizsgálva arra a következtetésre jutottam: benne vagyok a slamasztikában… Akarom mondani a statisztikában. Mi több, ízig-vérig megerősítem azt. Miért? Több, mint húsz böngészőablakom van nyitva egyidőben. A telefonomon tíz különböző applikáció van kommunikációra, aminek a zöme a laptopon is ott van. Ha valaki üzen nekem, legalább három értesítést kapok (nehogy lemaradjak valamiről!). Hogy is lehetne ezek között fókuszálni?

A második dolog, ami ugyancsak elvonta a figyelmem: más emberek. A megzavarások száma egyenesen arányos azon emberek számával, akik a közvetlen környezetedben vannak. Hogy is várhatnád el egy embertől azt, hogy ne szóljon hozzád, ha ott áll tőled egy-két méterre és tényleg csak egy-két percre van szüksége? Érthető, logikus, ugyanakkor a megzavart fél számára igencsak költséges. Ahogy A megzavarások valódi ára című bejegyzésemben is írtam:

A statisztika azt mutatja, hogy egy megszakításból visszatérni teljes fókuszálással az eredetileg végzett munkához valamivel több, mint 23 percbe is kerülhet.”

Tudtam, min kell változtatnom, már csak azt kellett kitalálni, hogyan. Mielőtt megválaszolnám, el kell mondanom, hogy nekem sikerült, ezért is írok róla, mert tudom, hogy neked is sikerülni fog, de nem biztos, hogy az én módszereimmel. Ezért adok több tippet, hogy kedvedre válogass és próbálkozz:

Ami nekem bevált:

1. A kalandozó gondolatok ellen: meditáció. Reggel csupán öt perc, és egész nap célratörő, fókuszált vagyok.
2. A szétszórtság ellen: szervezés, majd egyszerre csak egyet! Egyetlen feladatlista alapján dolgozok (pedig vezetek több, mint tizet), és abból is egyetlen feladatot választok ki (húztam egy vonalat és csak azzal dolgozom, ami a vonal felett van, amíg nem végzek vele). Továbbá a nap elején eldöntöm, mi az az egy dolog, amit ha aznap megoldok, sikeres napom lesz és igyekszem azt az egyet minél hamarabb megoldani. 
3. A megzavarások ellen: kikapcsolok minden értesítést. A telefont „Ne zavarj” üzemmódba teszem (a kiemelt kapcsolatok így is elérnek). A laptopon lezárom a mindenféle üzenő programokat. Csak akkor kapcsolom vissza őket, ha végeztem egy feladattal, válaszolok az üzenetekre, majd újra kilépek. Az irodában a belső rendszabályzatunk nem engedi egymás megzavarását, de még ezt is eggyel magasabb szintre emeltem, zajszűrős fülhallgatót használok, ami akkor is tompít minden hangot, ha nem hallgatok benne semmit (Bose Quietcomfort 35 II). 

Amire nekem nincs szükségem, de számodra beválhat:

1. Tégy rendet. Ha körülötted zűrzavar, rendetlenség van, igencsak zavaróan hat a koncentrációdra és ezáltal a munkádra.
2. Rövidítsd le a gyűléseket, megbeszéléseket. Először is, ha teheted, tiltasd be a mobiltelefonok használatát a gyűlések alatt, megzavarják és megnyújtják azokat. Csak az vegyen részt a gyűlésen, akinek okvetlenül ott kell lennie. Egy Harvard Business Review kutatás bizonyítja, hogy ez mennyire fontos.
3. Néha lazíts. Nem lehet 8-10-12 órán át maximális fordulatszámon pörögni. Az agynak szüksége van processzálási és kikapcsolódási időre. Óránként legkevesebb 5-10 percre állj meg és foglalkozz mással, mint a munka, például sétálj, beszélgess.

Végül pedig egy bomba tipp a „nagyoktól”: 

Ha fókuszáltabb szeretnél lenni, tudod, mit kell tenned? Fókuszálj.”

Sikert és boldogságot: