A legtöbb munkahelyen van legalább egy olyan alkalmazott, aki mérgezi a környezetében lévőket. Tudod, az, aki mindig a dolgok negatív oldalát látja, beleköt másokba, pletykál, magára tereli a figyelmet, satöbbi, satöbbi. Ám mit tehetsz akkor, ha valaki azt mondja, te vagy ez a személy? 

Valószínűleg tagadod, hárítasz, és mindent megteszel, hogy eltereld magadról a gyanút. Tudod, mit? Ne várd meg, hogy valaki ujjal mutasson rád, olvasd el John Boitnott, az INC újságírójának összeállítását, a toxikus emberek három jellemzőjéről, és ha magadra ismersz, változtass!

1. Minden rólad kell szóljon

Ez sajnos legtöbbünkkel előfordul. Valaki mesél egy jó sztorit, te pedig úgy folytatod: „ez olyan, mint amikor én…” Ismerős? A megoldás egyszerű: legközelebb, amikor valaki mesél, csak egyszerűen figyelj. Nem kell reagálni, nem kell egy még jobb sztorit mesélni, csak egyszerűen meg kell hallgatni. Ha szólsz, kérdés legyen, valódi kíváncsisággal kérdezz róla, az ő sztorijáról. Meglátod, rögtön nőni fogsz nemcsak az illető, hanem az egész résztvevő társaság szemében.

2. Passzív-agresszív dolgokat mondasz és teszel

A passzív-agresszivitás tipikus példája a toxikus viselkedésnek, úgy a párkapcsolatokban, mint a munkahelyen, de pontosabban miben is nyilvánul meg? Például a visszakezes bókok, amikor azt mondod, hogy „de jó az új frizurád, de szerintem kövéríti az arcod”. Ugyancsak ide tartozik egy munkatárs szándékos figyelmen kívül hagyása vagy „kifelejtése” bizonyos társas tevékenységekből, például amikor mindenki meg van hívva egy munka utáni sörözésre, csak egy bizonyos személy nem. 

A passzív-agresszivitást nehéz felismerni, mert ez egy olyan állapot, amikor te teljesen jogosnak találod a viselkedésedet, és az tűnik rendellenesnek, hogy ne így cselekedj. A megoldás is tehát kicsit bonyolultabb: elsősorban érdemes többet megtudni magáról a passzív-agresszivitásról, hogy sikerüljön felismerni magadban a tüneteket. A további lépések, a viselkedés megszüntetésére, a sétálástól a testedzésig sok mindent felölelnek, de az első lépés mindenképp a felismerés!

3. Irigy vagy mások sikerére

Az irigységet nem kell magyarázni, mindenki volt már irigy. De nem kell megijedni, maga az irigység érzése még nem jelenti azt, hogy egy toxikus ember vagy. A probléma ott kezdődik, amikor tettek is követik az érzéseket. Ez lehet a fent említett passzív-agresszív megnyilvánulás, vagy akár egy szarkasztikus megjegyzés, például ha gratulálunk valakinek az előléptetéséhez, de megtoldjuk valamivel, ami nem illik oda: „Gratulálok az előléptetésedhez, már igazán itt volt az ideje, hogy a posztod is felnőjön az autód méretéhez”. 

Az irigység alapja gyakran az önbizalomhiány, úgyhogy elsőként ezen érdemes dolgoznod. Ismerd fel, hogy a munkatársaid sikere téged semmilyen szinten nem értékel, ne hasonlítsd magad másokhoz, csakis saját magadhoz. Jobb vagy, mint tegnap voltál? Ez az egy számít. Ha már másokra figyelsz, próbáld valami pozitívra fordítani az energiádat: értékeld azt, hogy a mások sikere egyben a cég sikere is, és a közös eredmény fontosabb, mint az egyéni.

Sikert és boldogságot: