Az emberek nagyon szívesen adnak tanácsokat, akkor is, ha nem kérik, akkor is, ha cseppet sem konyítanak a témához, akkor is, ha jó szándékkal teszik, s akkor is, ha ártani akarnak. Nagyon fontos, hogy mi alapján választjuk ki, kinek és melyik tanácsát fogadjuk el!
Hallgasd meg (2:29 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
A legjobb tanács igazából ez: senkitől ne fogadj el tanácsot. Még ezt sem. De tudom, ezt nagyon nehéz betartani, hiszen így egyedül maradunk a nagyvilágban, az meg eléggé ijesztő lehet. Mennyivel könnyebb, ha megfogadjuk valakinek a tanácsát, s ha kudarcba fulladunk, legalább van, akit okolni, nem igaz?
Komolyra fordítva a szót: igenis jó néha elfogadni más ember tanácsát. Elég sok kellemetlenség, kudarc, csalódás elkerülhető ezzel.
Az okos ember tanul a hibáiból. A bölcs ember pedig a máséiból is.”
De honnan tudhatjuk, hogy egy ember tanácsa megfogadandó vagy sem? Mert ahogy a bevezetőben is írtam, tanácsot annyit kapunk, hogy tele vele a padlás. Ember legyen a talpán, aki ezek közül ki tudja választani a számára megfelelőt. Azt gondolhatnánk, hogy az számít, hogy ki adja a tanácsot. Nos, ez nem igaz. Ugyanaz az ember tud adni nagyon jó és nagyon rossz tanácsot is. És itt van a dolog nyitja. Az számít, hogy miről ad tanácsot az illető ember. Erre kell nagyon odafigyeljünk: az, aki a tanácsot adja, rendelkezik kellő tapasztalattal azzal kapcsolatban, amiről tanácsot ad?
A legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak a tanácsokkal kapcsolatban: a tanácsot osztó ember megcsinálta azt, amire én készülök? Ha igen, és legalább olyan eredményt ért el, amilyet én szeretnék, akkor igen, érdemes meghallgatni, amit mondani szeretne. Máskülönben nem túl releváns a tanácsa.
Ugyanakkor én annak az embernek is meghallgatnám a tanácsát, aki megpróbálta azt, amivel én is próbálkozok, de neki nem jött össze, hiszen abból is sokat lehet tanulni, hogy más mit nem csinált esetleg jól. Nyilván nem garancia a sikerre az, hogy ha másképp csinálom, mint ő.
Sikert és boldogságot: