Képzeld el, hogy mászol fel egy szédületesen magas létrán. Nem is látod a végét, csak mászol és mászol rendületlenül, napokig, hetekig, hónapokig. Aztán teljesen váratlanul megérkezel a tetejére. Szétnézel, és nem tudsz szabadulni az érzéstől, hogy nem jó helyen vagy. Viszont kicsit odébb meglátsz valamit, ami tetszik a szemednek. Csakhogy szakadék van közöttetek. Vissza kell mássz, áthelyezd a létrát és újra felmássz, hogy oda juss. Mennyivel könnyebb lett volna, ha eleve oda lett volna támasztva?
Hallgasd meg (2:19 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
Nagyon sok ember így megy végig az életen. Csak teszi egyik lábát a másik fölé, hágja a fokokat, egyre feljebb és feljebb kerül, de nem látja az úticélt, és még az odavezető utat sem élvezi. Aztán mikor megérkezik valahová, ráébred, hogy rossz létrán mászott évekig. Talán már késő visszafordulni is. Metaforákat félretéve: az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz irányba haladjunk.
Viszont igazat adok Jack Ma-nak, az Alibaba cégcsoport megalapítójának, aki azt mondta, hogy huszonöt éves kor előtt van az az idő, amikor kockáztatni kell, amikor ki kell próbálni magunkat minél több dologban, hogy megtaláljuk azt az utat, amelyen járni akarunk. Talán még a szenvedélyünket is megtaláljuk. Huszonöt alatt nincsenek különösebb kötelezettségeink, így mi a legrosszabb, ami történhet? Újra kell kezdjük? Megtehetjük, szemrebbenés nélkül.
Amikor azonban már ott van mellettünk valaki és gyereket is vállalunk, már sokkal nehezebb kockáztatni, hiszen már nemcsak rólunk van szó, magunkkal ránthatjuk a családunkat is.
A két dolog tehát összefügg: egyrészt, megvan az az idő, amikor még rendben van az is, hogy rossz falnak támasztjuk a létránkat. De az idő gyorsan pereg, úgyhogy a céljainkat minél előbb meg kell fogalmaznunk. S ha ezeket mindig szem előtt tartjuk, már sokkal kisebb az esélye annak, hogy a létra tetejére érve azt látjuk, nem jó helyen vagyunk.
Sikert és boldogságot: