Mindig csak önzetlenül adok, adok és adok, de amikor nekem van szükségem valamire, semmit sem kapok. Jártál már így? És mi volt a reakciód erre? Nem is adok többet? Hm… Mit is mondtál? Önzetlenül adsz? Nos, attól tartok, tévedsz, nagyon is önző vagy.
Hallgasd meg (2:18 perc) ⇩
Olvasd el (3 perc) ⇩
Önzetlenül adni azt jelenti, semmit sem vársz el cserébe. „De hát ennyit megérdemlek azok után, hogy…” Jogos, megérdemelnél annyit. De gondoltál már rá, hogy pont azért nem kapod meg, amit elvárnál, mert önző vagy? Igen, önző vagy. Ha egyszer is megtörtént, hogy elvártál valamit, de nem kaptad meg, válaszul meg beledörgölted a másik fél orrát abba, hogy „bezzeg én mennyit tettem érted”, elvágod magad alatt a fát. Elárulod az önzőséged, elárulod a valóságot, hogy te nem önzetlenségből tettél bármit is, hanem hátsó szándékaid voltak, úgymond „számonkérem én majd rajtad a jótetteimet”.
Az önzetlenség nem így működik. Az önzetlen tettek feledésbe merülnek. Megteszed, mert megteheted. Fontos, hogy nem azzal a céllal teszed, hogy te jól érezd magad tőle, hanem pusztán azért, mert megteheted. Aztán rövid időn belül elfelejted. És akkor sem jut eszedbe, ha fordul a kocka, és neked lenne szükséged valamire az illetőtől. Ez a valódi önzetlenség. Érdemes kipróbálni. Miért?
- Mert ellensúlyozza a bennünk tomboló egoizmust.
- Mert valódi emberi kapcsolatokat épít.
- Mert ez adja meg az életben a végső elégtételt: az igazi beteljesülést.
- Mert ragályos. És ki ne szeretne nagylelkű, szerető, önzetlen emberek között élni?
Sikert és boldogságot: