Boone 11 éves volt, amikor még újságkihordóként dolgozott, és az egyik szomszédja pázsitján talált egy pénztárcát. Gondolkodás nélkül vitte oda a szomszédnak: „Mr. White, megtaláltam a tárcáját!” – mondta neki lelkesen. „Atyaég, ez igazán fontos számomra, meg szeretnélek jutalmazni!” – És adott neki egy dollárt. 1940 volt, abban az időben az egy dollár nagy pénznek számított. Boone fülig érő szájjal rohant haza és mesélte az anyukájának, nagynénjének és nagymamájának, hogy mi történt. De mindhárman csak a fejüket csóválták. Boone csodálkozva mesélte el újra: „Mr. White rendkívül hálás volt, hogy visszaadtam neki a pénztárcáját! Ezért jutalmazott meg!”

A nagymamája végül azt mondta neki: „A becsületességért nem jár jutalom, fiam!”

Eldöntötték, Boone visszavitte az egydollárost Mr. White-nak. Nem volt boldog. Évek teltek el, mire megértette: nem a jutalom reményében kell becsületesnek lenni. A becsület az alaptermészetünk része kell legyen. Vagy becsületes vagy, vagy nem. Ha meg az vagy, nem vársz el cserébe semmit. 

Találsz egy pénztárcát és visszaadod a gazdájának, hiszen eleve az övé. Legfeljebb egy köszönetet vársz el, de ha még annyit sem kapsz, akkor sem csüggedsz, hiszen te azért adtad vissza, mert te becsületes vagy. Nem azért, mert a másik ember hálás lesz neked. Nem azért, mert jutalmat vársz el cserébe. Mindez semmit sem számít. Csak az számít, hogy milyen a te természeted, mik a te elveid, és hogy azok szerint élj, bármilyen körülmények között.

Boone, azaz T. Boone Pickens tavaly szeptemberben hunyt el 91 évesen. Élete során 700 millió dollárt adományozott el vagyonából. Ő is tagja volt a The Giving Pledge (Az Adományozás) nevű karitatív mozgalomnak, melynek az a célja, hogy a vagyonos emberek eladományozzák és karitatív célokra fordítják vagyonuknak legkevesebb a felét.

Sikert és boldogságot: