3 elvárás, ami tönkreteszi az életünket

A szülők, a család és a társadalom elvárja, hogy megnősüljek – csak akkor vagyok értékes, ha van családom. Ez sokszor olyan kapcsolatokba viszi bele az embereket, amelyek nem teszik őket boldoggá. Mivel nem akarok csalódást okozni másoknak, és mert azt tanultam meg, hogy ez szükséges, nem szállok ki a mérgező kapcsolatomból. Félek lépni, rettegek attól, hogy egyedül maradok, és mit fognak mások mondani? Sajnos a legutóbbi az, ami miatt még akkor sem lépünk, ha már azzal a gondolattal is megbékéltünk, hogy egyedül maradunk. Ezzel szemben a helyes hozzáállás az lenne: az én életem értékes, pusztán attól a ténytől, hogy megszülettem. Egyedül is értékes ember vagyok. Megérdemlem, hogy boldog legyek, megérdemlem, hogy olyan ember legyen mellettem, aki tisztel, megbecsül és boldoggá tesz engem.

A szülők elvárják, hogy legyen egy jól fizető állásom. Legyen az aggódás vagy gondviselés, ami okozza ezt, de romboló hatása van. Egy jól fizető állás korántsem az, amire elsősorban szükségem van. Arra van szükségem, hogy megtaláljam azt a munkát, ami elégtételt ad nekem, amiben eredményes tudok lenni, amitől értékesnek érezhetem magam. Ha ezt megtalálom, az életem anyagi része is rendbe kerül ezáltal. 

A szülők, a tanárok és a társadalom elvárja, hogy ne hibázzak, mert a hiba rossz, a hiba büntetendő. Egész kiskorunktól ezt verik belénk: ne tévedj! Azonban a legjobb tanár a világon a hiba. A siker semmire nem tanít meg, és csak nő az egóm tőle. S mivel a hiba elkerülhetetlen, ha nem tanulom meg azt, hogy a hiba természetes, előbb-utóbb az önbizalmam fog rombolódni. A hibák azok, amelyek segítenek, hogy egyre többet tudjak, egyre jobb legyek, nőjön az önbecsülésem, és erős, magabiztos ember legyek. Mert fogok hibázni, de tudom, hogy mit kell tennem. Kijavítom, levonom a következtetést, tanulok belőle. És az élet megy tovább.

Sikert és boldogságot: