Észrevettem magamon azt, hogy néha csak úgy alapjáraton üzemelek. Nem ugrok kettőt egy helyett, nem adok bele anyait-apait. Nincs ezzel semmi gond, mindaddig, amíg tudatában vagyok: a semminek az eredménye is annyi lesz, semmi.
Hallgasd meg (1:51 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
Általában magas fordulatszámon pörgök, tevékeny és produktív vagyok. Mindig tettrekész, tele ötletekkel. Soha nem unatkozom. Ennyit a dícshimnuszról. Jöjjön a feketeleves: van olyan, hogy csak úgy elvagyok, mint a befőtt. Akkor kínos ez, amikor este megírom a naplómat és jön az a rész: a mai napban az volt a legjobb… És semmi nem jut eszembe. Ez késztetett arra, hogy kigondoljak saját magam számára egy olyan forgatókönyvet, ami segíthet ezeken a passzív napokon. És erre jutottam:
Tegyek valamit ma, amit holnap megköszönnék magamnak.”
Ez lehet bármi:
- 10 fekvőtámasz.
- Nem eszem meg az egész tábla csokit.
- Olvasok még 10 oldalt.
- Telefonálok egyet a szüleimmel.
- Rendet teszek a fiókomban.
Igen egyszerű dolgok, de legalább van mit beírni a naplómba, ráadásul értékessé teszik azokat a napokat, amikor egyébként teljesen hasznavehetetlennek érezném magam este, amikor ágyba bújok.
Sikert és boldogságot: