Ha nem tanulsz és nem kapsz jó jegyeket, wc-t fogsz pucolni életed végéig – így „biztatják” a szülők a gyerekeiket a tanulásra.
Hallgasd meg (4:00 perc) ⇩
Olvasd el (4 perc) ⇩
És ez valóban ösztönzően hat a gyerekre, mert ki szeretne a trutyiban turkálni egész nap? Rövid távon hatásos a beszéd. Hosszú távon viszont sokkal több rosszat tesz, mint jót.
Természetesen mindenki a legjobbat szeretné a gyerekeinek, senki sem vágyik arra, hogy az ő gyereke mondjuk utcaseprő legyen. De a gyerekek nem hülyék, olvasnak a sorok között. És mit értenek abból, hogy wc-t fogsz pucolni életed végéig? Hát azt, hogy annak függvényében értékel téged a szülőd és a társadalom, hogy mi a szakmád, mit dolgozol. Ha orvos vagy, értékes vagy. Ha wc-t pucolsz, egy senki vagy.
Normális? Nem, szerintem nem ez kellene legyen a fő szempont, sőt, ez egyáltalán nem kellene szempont legyen. Mindaddig, amíg becsületes munkát végez valaki, nem számít, mit csinál. Inkább legyen egy becsületes, szorgalmas wc-pucoló, mint egy tolvaj, hazug ügyvéd. Melyik járul hozzá a társadalom fejlődéséhez? Határozottan állítom, hogy az előbbi.
És van valami, ami még ennél is fontosabb: nem az számít, hogy mit csinálsz, mennyi pénzt keresel és a társadalmi normák szerint sikeres vagy-e, hanem az, hogy szereted-e, amit csinálsz, szenvedéllyel tudod-e végezni a munkád, de legfőképpen az, hogy boldog vagy-e.
Te boldog vagy? Szereted, amit csinálsz?
A jó hír az, hogy ma már nem kell leélnünk az életünket úgy, hogy egyetlen szakmát tanultunk meg és azt kell csináljuk, amíg nyugdíjba nem vonulunk. Negyven-ötven évesen is válthatunk, megtanulhatunk egy teljesen ismeretlen szakmát, sőt egyetlen embernek lehet akár négy-öt különböző szakmája is. Soha nem késő meggondolni magadat.
Erre azért van lehetőség, mert ma, ha állást keresünk, már nem az a darab papír számít, amit az egyetem kibocsát, hanem maga a tényleges tudás. A legtöbb szakmát otthonról, délutánonként – online vagy könyvekből – meg lehet tanulni. Elsajátíthatunk néhány hét vagy legfeljebb hónap alatt egy olyan mesterséget, amihez régen akár négy évig is egyetemre kellett járni. Megtanulhatunk egy nyelvet egy-két hónap alatt. Elvállalhatunk egy gyakornoki állást egy cégnél, így az elméleti tanulás mellett a gyakorlati tapasztalatszerzéssel megtöbbszörözhetjük a tudásunkat. Számtalan lehetőség van, csak akarni kell változtatni.
Nagyon sokan vannak, akik ki nem állhatják a munkahelyüket, mégsem váltanak. Ennek két oka van: az első az, hogy azt gondolják, már késő – kijárták az iskolát, beálltak a taposómalomba, onnan meg már nincs kiszállás. Nem lehet visszamenni az iskolapadba. A második oka pedig az, hogy félnek váltani. Mert mi van akkor, ha vált és még rosszabb lesz? De mi az alternatíva? Maradsz és biztosan rossz lesz!
Váltani meg bármikor lehet. Nem kell azonnal felmondani, és nem kell visszamenni az iskolapadba. Egy nap huszonnégy órából áll. Ebből legtöbben nyolcat dolgoznak. Mi van a maradék tizenhattal? Abból kell gazdálkodni. Aki naponta három-négy vagy akár további nyolc órát a tanulásra tud szánni, csupán néhány hónap alatt már olyan szintű tudásra szert tud tenni, amivel egy kezdő állást el is tud vállalni.
Összefoglalásként:
Ha nem szereted a munkádat, keresd meg azt, amit szívből tudsz csinálni.
Nem kell egyetlen szakmánál leragadni!
Soha nem késő más irányba indulni, és válthatsz akár többször is.
Sikert és boldogságot: