Sokszor leragadunk azoknál a dolgoknál, amik megtörténtek velünk, amiket nem tettünk meg, vagy amiket pont, hogy megtettünk, de nem kellett volna. Amíg ezeken rágódunk, elfelejtünk élni.
Hallgasd meg (2:41 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
Nem hiszek abban, hogy mindenki számára van egy előre meghatározott út. De tegyük fel, hogy így van. Az az ember, aki hisz ebben, azt is tudomásul kell vegye, hogy nem volt más választása, azon az úton jutott el oda, ahol most van, ami ki volt számára jelölve. És mégis oly sokan rágódnak a múlton, azon, hogy mit nem kellett volna megtenniük, mit kellett volna másképp csinálniuk. Le lehet tévedni arról az útról, ami előre meg van írva számunkra? Ha már előre meg van írva minden számunkra, nincs megírva az is, hogy le fogunk tévedni az útról néha?
Én nem hiszek ebben. De ha hinnék benne, óriási megnyugvást jelentene számomra. Soha nem bánkódnék a múlton, mert tudnám azt, hogy bármi, amit elkövettem, okkal történt. Ugyanakkor a jövőre nézve is adna egyfajta bizonyosságot. Nem tudom, hogy mi vár rám, de tudom azt, hogy az fog megtörténni velem, aminek meg kell történnie. Teljesen felesleges lenne bármin is bánkódjak vagy aggódjak.
De én nem hiszek ebben. És mi, akik így vagyunk ezzel, nehezebb életet élünk, mert minden döntést mi kell meghozzunk saját magunk számára, és minden döntésünk következményeiért mi vagyunk a felelősek. Nehezebb, ugyanakkor ez a szabadság felemelő érzéssel tölt el. Mert ha vagyok valaki az életben, tudom azt, hogy ezt magamnak köszönhetem. Természetesen ha nem vagyok elégedett, azért is én vagyok a felelős. Ez teher, viszont egyben lehetőség is: én felelek a saját boldogságomért. Senki más – nem a körülmények és nem is a sors.
Az embernek szabad akarata van, és a szabad akarat az, ami értelmet ad az életnek.”
De végül is mindegy, miben hiszel, mert a múlt a múlté, ami meg ezután lesz, a jövő titka. Most élsz. Rajtad áll, hogy kihozod-e a lehető legjobbat az életedből.
Sikert és boldogságot: