Főoldal Boldogság Az átlagos nem annyira rossz dolog…

Az átlagos nem annyira rossz dolog…

C.S. Lazzar
Az átlagos nem annyira rossz dolog...

Egy átlagos napon Géza, egy hétköznapi, családos ember, átlagos időben kelt fel, reggelizett, elment munkába, dolgozott, kávézott, majd délután zöldséglevest, azaz egy átlagosnak ítélhető ebédet fogyasztott otthon, a családjával. Este ágyba bújt, és végiggondolva a napot, megállapította: semmi rendkívüli vagy különös nem történt ezen a napon. Géza ettől frusztrálttá vált, rosszul aludt. Másnap…

Másnap Géza ingerülten és késve kelt, így a munkába is késve érkezett, ahol pechjére ezért leteremtették – pedig szinte minden nap késik valaki, és soha semmi nem történik -, aztán később Géza elszúrt valamit, mert még mindig a reggeli késésen morfondírozott és nem volt figyelmes. Ezért persze megint perzsára lett invitálva, ahonnan Géza leszegett fejjel távozott. Nem csoda, hiszen nem dicsérték meg, és még csak nem is a hónap dolgozója oklevelet adták át. Géza, aki egyébként remek munkaerő, s talán még a hónap dolgozója oklevelet is megérdemelné, ma kétszer is bakizott, ezért fizetéslevonást kapott. 

De nem volt még vége a napnak. Hazafelé gumidefektet kapott, ráadásul szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Az autóban ült már szinte egy órája, és várta, hogy csillapodjon a nagyidő, amikor megszólalt a telefonja. A felesége volt, és még mielőtt Géza szóhoz jutott volna, a kedvese leordította a fejét, hogy már egy órája várja otthon, az ebéd már kétszer kihűlt, a gyerekek nem bírták tovább éhséggel, úgyhogy megebédeltek nélküle, s ha eddig nem jött, akkor inkább ne is jöjjön, mert biztos jobb ott, ahol van, ha nem volt képes mostanig jönni. Gézának lehetősége sem volt replikázni, mert az asszony – amint kimondta magából haragját -, se bú, se bá, letette a telefont.

Végül Géza sikeresen kicserélte a kereket, gyakorlatilag este volt, mire hazaért, megette ímmel-ámmal a kihűlt ebédet (akarom mondani vacsorát), de mintha rágógumit evett volna, minden falatot percekig rágott, mégis mindegyre a torkán akadt az étel. Aztán letusolt és ágyba bújt, a paplan alatt csak egy hideg hátat talált, azt is jó messzire az ágy túlsó felén. Géza megint nem tudott aludni, de ezúttal más gondolatok kavarogtak a fejében… Bárcsak ez is egy átlagos nap lett volna…

Sikert és boldogságot:

Kapcsolódó bejegyzések

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk. Elfogadom Mi ez?