Egy bizonyos kor fölött – általában 30 évesen -, az ember időnként úgy érzi, lemarad dolgokról.
Hallgasd meg (1:52 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
Ha te is érezted már ezt, megnyugtatlak, ez a normális, nincs semmi baj veled. Viszont nem kell feltétlenül bedőlni neki, hiszen nincs egy órarend, ami szerint történnie kell a dolgoknak az életben. Ha van, azt is emberek találták ki, és mire alapozták? Semmi kézzelfoghatóra, ami az emberiség egészére igaz lenne. Sehol nem írja, hogy mikor, minek kell megtörténnie. Legtöbb esetben ez semmi több, mint egy társadalmi elvárás.
Elmúltál 30 és még nem vagy házas? Nincsenek még gyerekeid? Nem baj. Ne legyen baj neked az, hogy más emberek mit és hogyan szeretnének. Ez a te életed, nem az övék. A te döntéseid és neked kell együtt élni azok következményeivel. Nem jó az, ha az ember bedől az elvárásoknak, mert előbb-utóbb ráébred, ő nem így akarta. És akkor már nem lehet visszatáncolni. Egyébként is, hét és félmilliárd ember nem csinálhat mindent ugyanúgy.
Azt mondják, késő? Mihez képest? Az átlaghoz mérve? És mondd, milyen szeretnél lenni? Átlagos? Nem baj az, ha az ember kilóg a statisztikából, mert egyúttal az is lehet, hogy a slamasztikából is kimarad, ami a ráerőltetett, „ennek már itt az ideje” dolgokkal együtt jár.
Sikert és boldogságot: