Gondoljunk arra, hogy milyenek voltunk, amikor megszülettünk. Nem, nem arra értem, hogy meztelenek, meg sírósak, hanem hogy mindenféle előítélettől, félelemtől, aggódástól, elfogultságtól és véleménytől mentesek voltunk. Nem volt semmilyen tudásunk, az agyunk gyakorlatilag üres volt. 

Honnan születnek a gondolataink?

Aztán teltek az évek és a szüleink, rokonaink, barátaink, tanítóink és igen, idegen emberek különböző hatással voltak ránk, mi meg csak szívtuk, meg szívtuk magunkba a temérdek sok információt. Ezernyi dolgot megtanultunk, például beszélni, írni, olvasni meg számolni, de közben átvettük vagy leutánoztuk a környezetünkben élő és ránk közvetlen hatással lévő emberek szokásait, félelmeit, elfogultságait, véleményét, és ezekkel együtt az ők gondolataik és meggyőződéseik a miénkek is lettek. 

Vannak kivételek… vagy mégsem?

Elismerem, hogy az önállósulás folyamatában ezek a gondolatok és meggyőződések eltorzulnak, olykor teljesen ellentétesek is lesznek, de miért? Elsősorban azért, mert valahonnan kapunk egy másik nézőpontot, ami kedvesebb számunkra, jobban passzol hozzánk. Átvesszük tehát azt. 

Az eredeti és egyedi gondolat talán nem is létezik

Az is előfordulhat, hogy mindezeknek egyfajta egyvelege születik meg a mi a fejünkben. Saját meggyőződéseket alkotunk – legalábbis azt gondoljuk -, de az esetek túlnyomó többségében igaz: a gondolataink úgy születnek meg, hogy más emberek gondolatait átvesszük és a saját egyéniségünkhöz alakítjuk azokat. 

Kételkedj!

Mindezzel csupán annyi volt a szándékom, hogy felhívjam a figyelmed arra, hogy kételkedj. Vonj kétségbe mindent, még azt is, amiről szentül meg vagy győződve, hogy úgy van, és azt is, amiről elhiszed, hogy a saját gondolatod. Csak így leszel képes felszabadítani az elmédet a rengeteg befolyás alól, ami minden nap, minden pillanatában ér téged, és ezáltal olyan véleményeket formálhatsz, amelyek valóban a tiédek.

Sikert és boldogságot: