Nap mint nap száz és száz apró hazugságot mondunk magunknak és másoknak. A legtöbbről tudomást sem veszünk, pedig bármennyire is kicsik, nagyon veszélyesek, és igencsak súlyos következményekkel járnak.
Hallgasd meg (2 perc) ⇩
Olvasd el (2 perc) ⇩
Lusta vagyok… Habár nem is vagyok annyira lusta. Lehetnék sokkal lustább, úgyhogy ez így pont jó nekem.
Túl sok édességet eszek… De legalább sportolok, úgyhogy az kompenzálja.
Le akarok szokni a dohányzásról, de nem tudok. Már mindent megpróbáltam.
Felismered az apró hazugságokat, amelyeket magunknak mondunk ilyenkor? Meglehetősen alattomosak, és a fejünkben lévő belső hangunk mondja nekünk, tehát elhisszük. Nem tartunk tőle, hogy bárki is megtudja, nem félünk attól sem, hogy lelkiismeret-furdalásunk lesz később, hiszen mi mondtuk magunknak, tehát igaz kell legyen.
A veszély mindezekben az, hogy minden, amit magunknak mondunk és elhiszünk, formálja az egyéniségünket és a jellemünket. Ha hazugságokat mondunk magunknak és azokat elfogadjuk, akkor saját feddhetetlenségünket kérdőjelezzük meg. A tudatalattink megtanulja mindezt, és amikor nagyobb dolgokról lesz szó, a lelkiismeretünk kevésbé fog közbeszólni. Később már nemcsak magunknak, hanem másoknak is szemrebbenés nélkül hazudni fogunk, egyre nagyobb és nagyobb dolgokban is megengedjük magunknak az őszintétlenséget.
Csírájában kell elfolytanunk ezeket a ferdítéseket és füllentéseket, ha azt szeretnénk, hogy mindig bátran és büszkén nézzünk szembe magunkkal a tükörben.
Sikert és boldogságot: