Minden nap az életünkben olyan, mint egy félig-meddig tele akkumulátor, amit rákapcsolunk egy fogyasztóra. Egy ideig megy, aztán lemerül és újra fel kell tölteni. Az ember is így működik.
Olvasd el (2 perc) ⇩
Hallgasd meg (2:17 perc) ⇩
Ha a fent említett akkura tegyük fel csupán egy lámpa van rákötve, egész nap világítani tud. De ha rákötünk mondjuk még egy kis ventilátort, akkor már a nap felénél lemerül. Mi, emberek is ugyanígy működünk: véges energiával rendelkezünk és újra kell töltsük magunkat, egyrészt táplálékkal, másrészt pihenéssel.
Ezért nagyon fontos, hogy odafigyeljünk arra, mire használjuk el az energiánkat. Nagyon sok ember elpazarolja pletykálásra, duzzogásra, aggódásra, megváltoztathatatlan dolgokon való morfondírozásra. Ezek mind-mind értékes energiát használnak el, ugyanis az energiát nem csupán a fizikai tevékenységek használják el, hanem az agyunk is. Tudniillik akkor is, amikor nyugalmi állapotban vagyunk és semmi különös dolgon nem gondolkodunk, az agyunk a test energiaszükségletének 20%-át használja el. Ha viszont megerőltető mentális munkát végzünk, ez az arány lényegesen megnő.
Sajnos ide tartozik az is, amikor számunkra nem túlságosan hasznos, az elménk számára azonban megerőltető dolgokon törjük a fejünket. Például a múltat nem tudjuk megváltoztatni, de amikor azon rágódunk, az agyunknak egy megoldhatatlan feladatot adunk. Ettől az agy nem retten el, mert nem tudja, hogy nincs megoldás, tehát keményen dolgozik és próbál segíteni nekünk.
Legyünk tudatosabbak napközben, hogy mire fecséreljük el az energiánkat. A megoldhatatlan problémák, a múlt, a duzzogás, a pletykálás, más emberek véleménye, a koronavírus mind-mind olyan dolgok, amiket egyszerűen jobb elfogadni, mint egy-egy tény, hiszen úgysem változik meg semmi, ha agyalunk rajta.
Sikert és boldogságot: