Először is hadd tisztázzuk: olyan, hogy „biztos”, nem létezik. Semmi sem biztos, a bizonyosság egy illúzió. Ha döntenünk kell két dolog között, az egyiket biztosnak véljük, a másikat meg bizonytalannak, nagy a valószínűsége, hogy több információval rendelkezünk az előbbiről, mint az utóbbiról. Tehát azt, hogy valami mennyire tűnik biztosnak (biztonságosnak) számunkra, az határozza meg, hogy mennyit tudunk róla.

Ha tegyük fel, arról szeretnénk döntést hozni, hogy állást váltsunk-e vagy sem, az tűnhet a „biztosnak”, amiben jelenleg vagyunk: van egy munkahelyünk. Az új munkahely viszont már bizonytalannak tűnik, mert úgy gondoljuk, nem rajtunk múlik, hogy felvesznek-e, hogy beválunk-e, hogy a próbaidő után is velünk akarnak-e majd dolgozni, satöbbi. Fehéren és feketén látjuk a dolgokat, és ezért nagyon nehéz döntést hoznunk – valóban úgy látjuk, hogy egy biztos és egy bizonytalan között kell döntenünk.

De minden nem csupán fehér és fekete, vannak köztes árnyalatok, azaz van más megoldás, és azokat kell megkeresnünk. Ha a karrierváltás példájánál maradunk: nem feltétlenül az az egy lehetőség van, hogy felmondunk és új állást keresünk, hiszen ott van az a lehetőség is, hogy mellékállásban kipróbáljuk az új állást. Ez már korántsem olyan kétségbeejtő, mint az a gondolat, hogy két szék között, a pad alatt landolunk. De még számtalan lehetőség van, például: a jelenlegi munkahelyünkön fizetetlen szabadságot veszünk ki néhány hétre, vagy megbeszéljük a főnökünkkel, hogy szeretnénk kipróbálni valami mást, de ha nem válik be, akkor szívesen visszajönnénk ide. Ez utóbbi meglehetősen furcsán hangozhat, de ha kiváló munkaerő vagyunk, akkor a felettesünk sem szívesen válna meg tőlünk és valószínűleg tárt karokkal várna vissza.

A karrierváltás során még van egy nagyon fontos tényező, amit feltétlenül számításba kell vennünk, éspedig az, hogy miért akarunk állást váltani? Mi erre a motivációnk? Mit várunk el az új állásunktól? Van lehetőségünk megkapni a jelenlegi állásunkban azt, amire vágyunk? Ezekre a kérdésekre válaszolva ügyesen útbaigazíthatjuk saját magunkat a helyes döntés felé, amivel akkor is boldogok leszünk, ha nem jön össze minden úgy, ahogyan szerettük volna. Mert utóvégül, ha például az a motivációnk, hogy valami teljesen más dolgot szeretnénk csinálni, mint amivel jelenleg foglalkozunk, akkor teljesen ésszerű a döntés, hogy akkor is megpróbáljuk, ha beletörik a fogunk – mert sokkal jobb úgy nézni vissza a múltra, hogy legalább megpróbáltuk, mint szenvedni a gondolattól, hogy meg sem próbáltuk, pedig lehet, hogy sikerült volna. És hadd mondjak még valamit: ha igazán akarjuk, megtaláljuk a módját, nem adjuk fel a századik kudarc után sem.

Sikert és boldogságot: