Mindig, minden ember eldöntheti magának: úgy néz-e az életre, hogy minden nap unalmas, fárasztó és stresszes, vagy úgy, hogy minden nap egy csoda, egy lehetőség és egy ajándék.
Hallgasd meg (4:05 perc) ⇩
Olvasd el (3:30 perc) ⇩
Ha jó helyen vagyunk lelkileg, fizikailag és mentálisan, nagyon könnyű átéreznünk az utóbbiakat. Ha viszont nincs minden rendben, sokkal nehezebb dolgunk van, sőt szinte lehetetlen azt gondolni, hogy egy olyan nap, amikor minden rosszul sül el, egy csoda lenne. Pedig függetlenül attól, hogy remek vagy pocsék napunk van, hogy egészségesek vagyunk vagy sem, hogy boldog vagy stresszes az életünk, hogy néha összecsapnak a hullámok a fejünk felett, nem lehet vitatkozni a ténnyel:
Minden nap egy csoda.
Az, hogy mi nem úgy éljük meg, már más tál tészta. Gondoljunk csak bele, mi mindennek kell tökéletesen megtörténnie ahhoz, hogy egyetlen napot túléljünk:
- Ameddig a szemünk és a bazi nagy távcsöveink ellátnak, nem találtunk (egyelőre) más életet az űrben. Marha nagy mázlink van, hogy nekünk ez itt összejött, ráadásul úgy, hogy…
- Hogy a Föld közel 30 km/s-os, azaz több, mint 100.000 km/h-ás sebességgel száguld a világűrben, továbbá 1.600 km/h-ás sebességgel pörög a saját tengelye körül. Már ez kész csoda. Ahogy az is, hogy nem ütközünk össze semmivel, és nem is repülünk le a hátáról. Éljen a gravitáció!
- A csillagok előbb-utóbb kialszanak. A mi Napunk is egy csillag. De mielőtt kialudna, felfal mindent, ami körülötte van. A Földet is. S a Földdel együtt minket is. Tudósaink szerint addig még van úgy körülbelül öt milliárd év. Reméljük, jól számoltak.
- Az ember étel nélkül három hétig, víz nélkül legfeljebb három nyomorult napig, levegő nélkül pedig három percig, ha bírja, aztán kampec. Egyelőre mindháromból van bőven.
Ezt a listát a végtelenségig lehet folytatni, a legapróbb dolgoktól kezdve, mint mondjuk a koronavírus, egészen a természeti katasztrófákig. Annyi mindentől ki tudnánk nyiffanni, hogy nem is tudom, van-e annak a listának vége. Tehát minden nap, aminek van eleje és vége, az egy csoda.
Jaj, hogy anyósodék jönnek az ünnepekre, s ki nem állhatjátok egymást? Na meg goromba volt az eladó a Lidliben, s ráadásul lekésted az Isaura mai epizódját, mert kisebb dugó volt?
Tényleg annyira nagy problémák ezek, hogy érdemes értük feladni a lelki békédet? Lehet, hogy anyósod egy hárpia, de ha ő nem létezne, a párod sem létezne, őt meg szereted, nem igaz? Akkor hálával tartozol az anyósodnak. A Lidliben az eladó számtalan dolog miatt lehetett goromba, kezdve onnan, hogy lehet, hogy épp elbocsátották az ünnepek előtt, egészen odáig, hogy a gyermeke otthon ül egyedül, épp megbukik online oktatásból, amiért pár perce a kedves tanítónő őt hibáztatta, de mindezeknek semmi köze hozzád. Mindenesetre nagy eséllyel nem azért volt goromba, hogy kardió edzést tartson a vérnyomásodnak. A dugóról meg annyit: talán hálásnak kellene lenned, hogy nem te voltál abban a balesetben a szenvedő alany, ami a dugót okozta.
Láthatjuk, hogy a legtöbb esetben a pocsék nap és a csodás nap csupán nézőpont kérdése. És neked milyen napod volt?
Sikert és boldogságot: