Tudom, hogy a legnagyobb fejtörést az okozza nekünk, hogyan találjuk meg a szenvedélyünket, és gondolom senki nem azon aggódik, hogy valaminek a megszállottja lesz. Pedig az az igazán jó buli! A megszállott embert messziről meg lehet ismerni, hiszen olyan lelkesedéssel beszél a megszállottságáról, hogy szinte szóhoz sem lehet jutni mellette. Kimondhatatlan örömet érez és ezt meg akarja osztani másokkal is. A megszállott ember élete teljesen átalakul, úgy is fogalmazhatnék, hogy a megszállottsága egybeolvad az identitásával. 

S a legjobb ebben az, hogy ez már több, mint „csupán” szenvedély, ez az a pillanat, amikor tudjuk, hogy megtaláltuk az életünk értelmét. Ezért (is) érdemes megtenni mindent, hogy megtaláljuk a szenvedélyünket, mert ha szerencsénk van, egyúttal a születésünknek, sőt az egész életünknek értelmet adhatunk. 

Egyébként tudod, hogyan lehet megkülönböztetni a szenvedélyt a megszállottságtól? A szenvedélyes embert mindenki megérti, a megszállottról pedig azt gondolják, hogy őrült. Ha választanom kellene, inkább az utóbbi lennék, s egyáltalán nem érdekelne, hogy mások bolondnak néznek. Mert utóvégül minden ember legnagyobb vágya az, hogy megtalálja az élete értelmét.

Sikert és boldogságot: