Minden nap ugyanaz történik velünk, újra meg újra. Meg újra. Telnek a napok, hetek, évek, és végül így telik el az életünk is. Mindig csak utólag vesszük észre, hogy mit kellett volna másképp csinálnunk.
Hallgasd meg (4:37 perc) ⇩
Olvasd el (4 perc) ⇩
Mind a mókuskerékben élünk
Ha te is olyan vagy, mint én és mint a legtöbb ember, akkor neked is van egy állásod és van egy családod. Az életünk pedig e kettő körül forog. Munka-család. Alvás-evés. Gyakorlatilag ugyanúgy telik el szinte minden napunk. Az meg vitathatatlan, hogy az életünk a mindennapjainkból tevődik össze, méghozzá legfőképpen azokból a napokból, amelyek a legtöbbet ismétlődnek.
Mind kikívánkozunk a mókuskerékből
Ott élünk benne, tekerünk, hajtunk, de egy dolog biztos: nem ezt akarjuk csinálni, mert amikor visszagondolunk az elmúlt évre, nem arra emlékszünk, hogy de jó, hogy ilyen jó sokat tudtunk dolgozni, hanem az az egy kirándulás jut az eszünkbe, lent a tengerparton vagy fent a hegyekben. Az kell nekünk, abból szeretnénk még többet! De hajtani kell a mókuskereket…
Nem a mókuskerék a probléma
A mókuskerék igazából egy jó dolog, hiszen amikor hajtjuk, akkor az valamit generál nekünk – a legtöbb esetben pénzt a számlánkra. Ha dolgozunk, kapunk fizetést, amit aztán elkölthetünk magunkra. Csakhogy a legtöbbet nem magunkra költjük, hanem a különböző számlák kifizetésére. Amit magunkra költünk, az az egy-két kirándulás, amire egész évben kuporgatunk. Abból szeretnénk mi többet ugyebár, de nem futja! S az egészért a mókuskereket hibáztatjuk, mert nem generál nekünk annyit, amennyit szeretnénk, ráadásul nem lehet kiszállni belőle.
Ki lehet szállni a mókuskerékből
Igenis ki lehet szállni a mókuskerékből! Csakhogy a legtöbben, akik kiszállnak egyből, beszállnak egy másikba. Például felmond az alkalmazott és elmegy vállalkozónak. Szabadnak gondolja magát, de egy újabb kelepcébe kerül. Többet dolgozik, mint azelőtt, és azzal vigasztalja magát, hogy több a bevétele. De valljuk be, ugyanúgy egy mókuskerékben teker, jobban, mint azelőtt bármikor. Ugyanúgy arra vágyik, hogy egy-két alkalommal elutazzon valahová és megszabaduljon attól, ami gyakorlatilag az ő élete. De mindezekért nem a mókuskerék a felelős, nem lehet hibáztatni egy eszközt, amibe jószántunkból állunk bele és tekerjük.
A mókuskerék valódi kelepcéje
A mókuskerék egy olyan eszköz, amire szükségünk van. Azt kell felismernünk, hogy nem a mókuskerékkel van a gond, hanem azzal, hogy a mókuskerék egy ketrecben van! Szegény mókus is azt gondolja, hogy halad valahová, tekeri a kereket, rohan, mint egy őrült, de valójában egy helyben mozog. És a legnagyobb problámája valójában neki is az, hogy egy ketrecbe van zárva. Jól van a mókuskerék ott, ahol van, a ketrecből kell kiszabadulnunk!
Hogyan szabaduljunk ki?
Végezzük el az év végi számadást, amit ebben a bejegyzésemben írtam le részletesen: A Tim Ferris féle év végi számadás. A lényege az, hogy nézd meg, az elmúlt évben mi volt az, ami igazán jó volt, s mi volt az, ami nem. Majd abból, ami jó, iktass be többet, sokkal többet, ha lehet minden napra! Ami meg rossz volt, attól szabadulj meg. Teljesen!
A valódi kiszabadulást az jelenti, hogy felismerjük: nincs igazából kiút, hiszen a ketrec és a mókuskerék is az életünk részét képezi. Annyit tehetünk, hogy másképp rendezzük be a ketrecünket, a mókuskerék mellé tesszük azokat a dolgokat, eseményeket, embereket, amelyek örömet okoznak nekünk, hogy amikor eltelik az életünk és visszatekintünk, ne azt lássuk, hogy elvesztegettük az időnket, hanem azt, hogy jól telt és igazi kaland volt!
Sikert és boldogságot: