A motiváció olyan, mint az autópályán a wc: amikor a leginkább szükség lenne rá, akkor sehol sincs. Én is ébredtem már fel úgy, hogy a motivációs szintem jóval nulla alatt volt, és valóban, ha egyszer semmihez sincs kedve az embernek, akkor pont azt fogja csinálni: semmit. 

Szerencsére ismerek néhány trükköt, hogy mit érdemes ilyenkor tenni, és ki is próbáltam őket sorjában, míg megtaláltam azt, ami működik. Tudom, hogy a reggeli rutinom nélkül a napom nem lesz feleannyira sem jó, mint amennyire az lehetne. De sajnos ez a tudat nem elég ahhoz, hogy kiszedjen az ágyból, amikor nincs kedvem hozzá. Azt is tudom, hogy a reggeli rutinom hosszú távú megtérülése is jelentős előnyökkel jár számomra – szinte azt mondhatom, hogy annyi szükség van rá, mint a levegőre. És mégsem elég motiváló ez sem! 

Mondtam már, hogy a reggeli rutinom a korán keléssel kezdődik? Nem könnyű hajnali ötkor motivációt találni, úgyhogy nem ott és nem akkor keresem. Az én motivációm az, hogy tudom: nem kell kedvem legyen hozzá, hogy megtegyem azt, amit fontosnak tartok és ami szükséges. Tehát amikor felébredek nulla kedvvel és még kevesebb motivációval, egyszerűen teszem, amit tennem kell, anélkül, hogy azon gondolkodnék, hogy van-e kedvem hozzá. Utólag mindig jól érzem magam tőle, de nem mondhatom azt, hogy minden egyes alkalommal örömmel ugrok ki hajnalban az ágyból, hogy majd jól megizzasszam magam.

Az elsőszámú trükköm arra tehát, hogy motivációm legyen valamit megcsinálni, amihez nincs kedvem, az, hogy ne akkor keressem a motivációt, amikor az épp Sohaországban nyaral. 

Bár a rutinos dolgoknál működik ez, sajnos nem mindig van lehetőségünk ennyire felkészültnek lenni. Ha ilyen esettel találkozom, a negatív motivációt használom, hiszen az bizonyult a leghatékonyabbnak számomra. Ha például nincs kedvem dolgozni, arra gondolok, milyen lenne, ha nem is lenne cégem vagy munkanélküli lennék, sőt elmegyek gondolatban az extrémekig: mi lenne, ha éheznék és hajléktalan lennék? 

Ezt a trükköt szinte minden esetben használni tudjuk: csak képzeljük el a lehető legrosszabb változatot, majd figyeljünk az érzésre, ami úrrá lesz rajtunk. Ebből erőt meríthetünk, amit felhasználhatunk, hogy megtegyük, amihez nincs kedvünk.

Sikert és boldogságot: